Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)
IV. A lengyel Tiszta Forma Színháztól az Esszencia Színházig
ban egymás után, többször is. Mntóek itt valósítja meg a teljes redukció ad abszurdumot. Még kafkaibb atmoszféra és ugyanilyen vészjósló metaforák jelennek meg MroZek egyik következő darabjában, a Strip-tease* című egyfelvonásosban. A színhely egy szoba, ahol mindössze két szék van. Két férfi lép be. Aktatáska van náluk s úgy festenek, mint a magas beosztású hivatalnokok. A szobaajtó nyitva áll, de egyikük sem távozik - az egyik, mert azt gondolja, neki azt parancsolták, hogy jöjjön ide, a másik, mert meg akarja őrizni a belső szabadságát. Addig, amíg bent van, szabadon választhat. Abban a pillanatban, ahogy távozik, oda a szabadsága: Mi a szabadság? A szabad választás lehetősége. Míg itt ülök, és tudom hogy kimehetek ezen az ajtón, addig szabad vagyok. De abban a pillanatban, amikor fölkelek és kimegyek, ezáltal máris választok, vagyis korlátozom cselekvési lehetőségemet, elveszítem szabadságomat; kimenetelem rabjává leszek. (181.0.) Egy hatalmas kéz jelenik meg a szobában. A kéz udvarias, mindössze a kisujjával mutat rá először az aktatáskájukra, azután a ruháikra. A gesztus gyengéd, de határozott. Mindketten húzódoznak ezektől a furcsa utasításoktól, de azért csendben teszik, amit mondanak nekik. Egyikük azt hiszi, hogy a kéznek valami felsőbb terv szerint kell cselekednie. A kéz talán a hatóságokat reprezentálja. A hatóságokat pedig nem szabad bosszantani. A másik férfi ugyanilyen engedelmesnek mutatkozik a cselekedeteiben, de közben jó hangosan folyton azt hajtogatja, hogy a kéz abszurd és megalázó utasításai csak a testére vonatkoznak. Hogy világossá tegyék álláspontjukat, mindkét férfi leveti a nadrágját. II. Úr Most szépen néz ki a belső szabadságával. Lecsúszik a nadrágja. I. Úr Ön sem néz ki jobban. Szíj nélkül az öné sem tart. II. Úr Mit szól mindehhez? * Mroíek: Strip-tease. Bp., Nagyvilág 1965/2. Fordította Kerényi Grácia. 403
