Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

IV. A lengyel Tiszta Forma Színháztól az Esszencia Színházig

Az októberi forradalom viharos napjaiban, néhány nappal Hruscsov be nem jelentett varsói látogatása után, az alábbi viccet lehetett hallani mindenütt: Hruscsov, Bulganyin, Zsukov, Malenkov és húsz orosz tábornok utaznak egy repülőgépen. A gép egyszercsak lángba borul. Kérdés: Ki menekült meg? Válasz: Lengyelország.

Néhány évvel az új típusú lengyel dráma megszületése előtt - azaz még mielőtt MroZek, RóZewicz és Herbert drámaíróként bemutatkoztak volna - az egyetemi színpadok voltak ennek a politikai anekdoüzmusnak a bölcsői és a hatalommal való bújócskában meg az epés gorteszkben nagy jártasságra tettek szert - vagyis valamenynyi olyan elem kiformálásában, mely az abszurd lengyel iskoláját megkülönbözteti a nyugati abszurdtól. Az elnevezés „az abszurd színház”, amikor azt a kortárs lengyel drámára alkalmazzák, valójában félrevezető. A bolondok házának lakói nem mesélnek vicceket az őrületről. Egy abszurd anekdota racionalizálja az abszurdot; az értelmiség az, aki megpróbál úrrá lenni az abszurdon. „Őrültség, de van benne rendszer.” Ez a logika küzdelme az őrület ellen. Stanislaw Jerzy Lee az aforizma egyik legnagyobb mestere a modern irodalomban. Néhány gondolata egyetlen sorba sűrített darab a modem színház számára: Az analfabétának kell diktálniuk', I Ne kiálts segítségért éjszaka. Még felébreszted szomszédaidat; / Könnyű bábokat akasztani. A zsinórok már ott vannak.

Lee aforizmái Kafka világába visznek bennünket, de ezt a világot most belülről látjuk, valós élmény alapján. Az első felismerés, ami ebből az élményből ered, az az, hogy a világ zárt: Szezám tárulj - ki akarok jutni', Jobban kedvelem a feliratot: BELÉPNI TILOS, mint azt, amelyik ezt mondja: NEM KIJÁRAT.”

Kafkát továbbra is úgy olvassák nyugaton, mint az emberi létezésre leselkedő metafizikai fenyegetés íróját. De az irodalom különféle módon olvasható. A keleteurópai olvasó számára Kafka egy más, sokkal reálisabb rettegést közvetít. Az „elidegenedés” fogalmának két alapvető felfogása van: az egzisztencialista és a társadalmi. Kafka a maga rémálmaiban a rettegés mai valóságát tárta elénk. Valószínű, hogy az erotikus álmok korszakokon keresztül ugyanolyanok voltak, de minden kornak megvannak a maga saját rémálmai. „Olyan anyagból vagyunk, mint az álmok”. Én ebben nem lennék olyan biztos. „Az álmok vannak olyan anyagból, mint amilyenből mi készültünk.” Persze előfordulnak prófétikus álmok is.

Kafka A peri és A kastélyt az 1. világháború előtt kezdte írni. A koncentrációs táborokig és a gázkamrákig hátra volt még néhány év. Mégis ő volt a nagy írók közül az első, aki kézzelfoghatóan bemutatta, hogy mit jelent, amikor az ember számmá

400