Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

IV. A lengyel Tiszta Forma Színháztól az Esszencia Színházig

válik, mégpedig nem az emberiségen belül, hanem csak puszta számmá, amit a hátára írtak; számnak lenni egy táborban a többi szám között; valaki egyenlő a saját számával.

Számomra úgy tűnik, Lee aforizmái Kafka világának valódi rémlátomását rajzolják meg: Ne meséld el az álmaidat. Mi lenne, ha a freudisták hatalomra jutnának?', I Csak a halottakat lehet föltámasztani. Az élők esetében mindez nehezebben megy; / Amikor gyilkosával találkozott, a hulla nem tudta azonosítani őt.

A per epilógusában Jozef K. elhiszi, hogy bűnös. Hisz a saját perében. Van egy olyan Kafka-értelmezés, amely szerint mindenki bűnös, hiszen emberek vagyunk. Pusztán az a tény, hogy megszülettünk, bűnössé tesz bennünket. Én nem értek egyet ezzel az értelmezéssel. Az a szó, hogy „per” Közép- és Kelet-Európábán sajátos aszszociációkkal bír az olvasó számára, vagy, hogy tudományos szóhasználattal éljünk, más szemantikai mezőben helyezkedik el a nyugati értelmezéshez képest. Sokkal közelebb áll a politikai kivégzéshez, mint az Utolsó ítélethez. Jómagam mindig azok mellett álltam, akik sohasem ismerik be bűnösségüket, akik sohasem hisznek „perükben”. Hadd idézzek még két Lec-aforizmát: Ő, akinek jó az emlékezete, többet tud felejteni, és könnyebben; / Hogyan lehetne úgy képezni az emlékezetünket, hogy megtanuljon felejteni.

A modern irodalomkritika gyakran rámutat hogy a szatíra és az abszurd közötti különbség a céljaikban mutatkozik meg. A szatíra természete szerint didaktikus, az ember vagy a társadalom jobbítását célozza és alapvetően optimista, hiszen a világot alapvetően rendezettnek és változatlannak látja. A groteszkre és a színházi abszurdra úgy tekintünk, mint a kifinomult ész játékára, vagy mint annak fdozófiai beismerésére, hogy a világ értelmetlen és groteszk. Ismétlem, nem értek egyet ezekkel az állításokkal. Alfred de Musset írta: „A komédia az abszurd logikája.” Az abszurditást csak a saját felségterületén lehet legyőzni. A logika kitűnő fegyverrel látott el bennünket ehhez: redukció ad abszurdum. Az abszurdot a saját nevén szólítani: redukció ad abszurdum egészen a maga tiszta állapotáig - számomra ez az abszurd alól való intellektuális felszabadulás eszköze. A rabul ejtett értelem - hogy Czeslaw Milosz címét használjam - hisz az abszurdban, de legalábbis annak szükségességében. A felszabadult ész elveti ezt a szükségletet. Nem véletlen egybeesés, hogy az abszurd színház lengyel iskolája a lengyel október és a magyar felkelés után bukkan fel. Ionesco, Beckett vagy Pinter színházához képest a lengyel abszurd sokkal reálisabb, ponto401