Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

III. Shakespeare még mindig kortársunk avagy a rendezés iskolája

rályfi közül a leglengyelebb Hamlet Wyspianski vízióiban, aki a Wawel tornácán sétál kezében a könyvvel. Az a könyv természetesen Slowacki Király-Szellem című müve volt.

Ilyenné válhatott volna Claudius Swinarski Hamletiében, a királyfit Angliába utasító jelenetben. Claudiust Jerzy Trela játszotta. Vele társult volna az egyébként elmaradhatatlan árnyék, melyet Swinarski gondolt ki. Az árnyéknak kellett volna odatolnia a pergamentet, a pecsétet és a viaszt. Az egész jelenet sötétben, gyertyavilágnál játszódott volna. Ennek az embernek - az uralkodó névtelen árnyékának - kellett volna megmelegítenie a piros viaszt a királyi pecséthez. De a viasz Claudius kezére csöppent. „Konrad megkérdezte - emlékszik vissza Trela -, hogy kibírok-e én ilyen forró viaszt. És egész erőmből kellett a pergamenbe nyomnom a pecsétet, ezzel pecsételve meg Hamlet halálos ítéletét.” Claudius ebben a jelenetben meztelen volt, éppen csak egy lepedő sarkával takarta el magát: éjnek idején verték fel a hitvesi ágyból! A meztelen király, véres jellel a kezén, lepecsételi a halálos ítéletet. A következő jelenetben - a Shakespeare-tragédiának e Swinarski-féle, meglepő olvasatát követve- a meztelen király térdre ereszkedik az imához, ugyanazzal a véres jellel a kezén. Nehezen ereszkedik le. Swinarski rákényszeríti Claudiust, hogy „bejárassa” a derekát, mielőtt térdre borulna.

Claudius az utolsó jelenet próbáinak egyikén kivette Hamlet kezéből a méregpoharat, és maga itta ki az utolsó cseppig. Két esetben viszont azt láttam a próbán, hogy Hamlet teljes erőből szétfeszíti Claudius összeszorított állkapcsát, és beleönti a pohár tartalmát. Kétféle értelmezése ezt a tragédiának. Végül is melyiket választotta volna Swinarski? Opalski könyvének miden elbeszélője, minden színésze azt mondja, hogy az előadás végleges formája az utolsó próbákon állt volna össze. De a Hamletról összegyűjtött beszélgetésekből az derül ki, hogy Swinarski makacsul - és nem félek attól a szótól sem, hogy kétségbeesetten - a saját lélek-testével nyitott fel minden alakot, nemcsak Hamletet, aki ő maga lett volna és egyúttal Everyman (Akárki), de Opheliát, Gertrudot, Rosenkrantzot és Guildenstemt is; mindegyiküket felemelte és porba sújtotta, azt akarta, hogy teljes ellentmondásosságukban jelenjenek meg, abszolút sötétségben és teljes világosságban.

lan Omesco ebben az évben jelentette meg elgondolkoztató könyvét Hamlet ou la tentation de Impossible (Hamlet vagy a lehetetlen megkísérlése) címen. Swinarski talán egyedül merte generációjából a lehetetlent megkísérteni. De a lehetetlen Hamlet csak úgy lehetséges, ha beteljesületlen. Swinarski lehetetlen Hamletje- mitikus Hamlettá vált.

Kamieny Pótok, 1988. augusztus Fordította Király Nina.

388