Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)
III. Shakespeare még mindig kortársunk avagy a rendezés iskolája
Kurosawa Lear királyát nézve egy pillanatig az a benyomásunk, hogy üres az elhagyatott kunyhó, ahová betért az egykori uralkodó, az udvari bolondja és utolsó szolgája. Azután derengeni kezd egy alak a sötétségben. A gyertyacsonk fényében látjuk szemébe hulló haját. A vak Hidetora, a japán Lear felismeri a vakot. Egyszer megkegyelmezett neki, meghagyta az életét, de megvakíttatta. A vaknak nem maradt egyebe, csak a fuvolája. Hidetora most ezen a fuvolán játszik. A kabuki színházban a gyilkos mindig visszatér a gyilkosság színhelyére. A fuvola most úgy sír, jajong, és szól egyre élesebb hangon, hogy már nemcsak a fülünket hasogatja, hanem a szívünket is. A fuvola panasza és emlékezése szinte elviselhetetlen. A japán Lear a fuvola hangjától űzetve a csűrből újra kimenekül a viharba. (...) Engem a vén Nem hágy eszmélnem oly dologra, mely Még inkább fájna. (III.4.)* A színházban Lear király története a színpadon zajlik. A legillúziókeltőbb díszletezés esetén is a díszletek mindig egyezményesek. A filmben a táj valóságos. Shakespeare királydrámái közül talán a Lear király igényli leginkább a tájba helyezést. Csakhogy a Lear király esetében, talán minden más drámánál inkább, a táj megválasztása egyben a kosztüm és a történelmi kor megválasztását is jelenti. A Lear királyban a kérdés: „hol?” ugyanakkor magában rejti azt a kérdést is;,mikor?” Bachtin chronotoposának, „időhelyének” konkrétsága más a filmben, mint a színházban. Shakespeare drámáiban a más hely, a más történelmi kor egyben a drámák más egyetemességét is meghatározza. Sőt, gyakran a drámák modernségét jelenti. A Lear király történelmi korának kérdésével sokan küszködtek már, interpretátorok és rendezők egyaránt. Volt, hogy a druidák idejére datálták, és menhirákat építettek a színpadon. Akadt olyan rendezés is, amikor Lear az aztékok fejedelme volt. Peter Brook mindkét rendezésében, a stratfordi színházi rendezésében (1967) és az öt évvel későbbi filmes megvalósítás során, igyekezett kerülni a szoros történelmiséget, a történetet valahová Hódító Vilmos korába helyezte, de ugyanakkor került minden történelmi hűséget. A színészeket a legegyszerűbb ruhákba öltöztette; bundákba, csizmákba, bő, hosszú szoknyákba. A reneszánsz fejedelmi udvar nyersessé* Shakespeare: Lear király. Shakespeare összes müvei. Bp., 1955. V. kötet. Fordította Vörösmarty Mihály. 379
