Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

III. Shakespeare még mindig kortársunk avagy a rendezés iskolája

ról. A szituáció mintegy a tragédia előtt van, minden tragédia, úgy tűnik, hogy csak egyike a drámai utalásoknak. A tragikus szituációk bizonyos értelemben véglegesek és példaszerűek. Alighanem három vagy négy minta szerint csoportosíthatnánk őket. A tragédia alapstruktúráinak vagy modelljeinek lehetne ezeket nevezni. A megírt tragédiák csupán e modellek különféle variációi.

A mítoszok megelőzik a tragédiákat. A mítosz nem más, mint elmesélt történet, amely plasztikus jegyeken keresztül érvényesül vagy alakul át. De a mítosz nem azonos egyetlen variációjával sem, megvan a maga „változatlan struktúrája”, amely független a történet variációitól. A mítoszt nem lehet csupán a nyelvi utalások alapján magyarázni; nem értelmezhetjük a fonémák, morfémák vagy akár a magasabb rendű jelentéstani egységek szintjén. Valahogy mögötte, vagy inkább fölötte áll ezeknek. Pontosan úgy, mint ahogy a tragédia is mögötte, vagy inkább fölötte van a dialógusoknak. A mítosznak két ideje van: történelmi és metahistóriai, a keletkezés ideje és időn túli érvényessége. Jól fordítható egyik nyelvről a másikra, egyik civilizációból egy másik civilizációba, egyfajta vallási rendszerből egy másfajta vallási rendszerbe. A tragikus szituáció is ezzel a kétfajta idővel rendelkezik: a maga történelmi idejével és egyetemes érvényességével. A szerkezeti analízis meglehetősen szigorú: takarékos interpretálás és a bevezető metafizikus feltevések elhagyása jellemzi. A modellkonstrukció és a változó lehetőségek leírásának próbája. „Minden, aminek lennie kell, be fog következni.” A tragédia elméleti szakembereinek jelentős többsége ezeket a szavakat használja: sors, eleve elrendelés, végzet. A „szükségszerűséget” emlegetik, amely a tragikum állandónak vélt tulajdonsága. Kétségkívül a görög tragédiák többségében, de Racine és Shakespeare tragédiáiban is a jövőt, azaz egész egyszerűen az akció kibontását bizonyos fokig mindig előre megjósolják. Közvetlenül a kar énekeiben, vagy a jóslatokban, a jósok álmaiban, vagy közvetve a konfliktus indításában, amely előre sejtteti velünk a megoldást. A tragédiahősökre ránehezedik a jövő. Sokkal inkább tudatában vannak ennek, mint a többi drámai műfaj hősei.

A jövő jóslatát nevezhetjük akár prognózisnak is. A prognózis semleges fogalom. Olyan értelemben használom ezt a szót, mint a meteorológusok. Holnapra derült idő várható vagy eső, nyugati vagy déli szél. A prognózis csupán jóslás, bekövetkezhet, de hamisnak is bizonyulhat. Bizonyos valószínűség alapján következtet arra, hogy mi várható. Néha a valószínűség kiszámítható. „Nullától” „egyig” minden nagyságot elérhet. A hibás prognózis szintén prognózis. A szükségszerűség „l”-es nagyságrendű vagy azt megközelítő értékű prognózis. A valószínűtlenség pedig „0” értékű vagy ahhoz közeli prognózis. A tragédiában a prognózis beválik vagy nem vá355