Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

III. Shakespeare még mindig kortársunk avagy a rendezés iskolája

lik be, vagy másképpen válik be, mint ahogy vártuk. A prognózisnak azt a részét, amely beválik, az adott tragédia-modell állandó struktúrájának nevezhetjük.

Minden tragédiát akár halmaznak is tekinthetünk. Ez a halmaz tartalmazza az összes szereplőt, azok cselekedeteit, a tragédiához kiválasztott minden ténykedésüket. A halmazból leválaszthatunk egy meghatározott részt, és az összes többit - egy matematikai terminológia szerint, .kiegészítő halmaznak” nevezhetjük. A többiek és Oresztész, a többiek és Hamlet, a „többiek” - a kiegészítő halmaz.

A végzet az - írja Lukács György A modern dráma szociológiája című eszszéjében ami kívülről jut el az emberhez. A hős végzete tulajdonképpen a kiegészítő halmaz. A többiek. A hős szabadsága csak a kiegészítő halmazzal szembeni szabadság. Olyan döntés, gesztus, vagy cselekvés, amely nem függ a többiek ténykedésétől, amelyet a hős a saját szakállára tesz. A „szabadság” és a - „szükségszerűség” csupán a hős és a kiegészítő halmaz közötti relációk egésze. Ha a tragédiában istenek vannak, ők is a kiegészítő halmazhoz tartoznak. Hogyha istenek nincsenek, ha a tragédia a puszta ég alatt játszódik le, akkor a kiegészítő halmaz csak emberekből, emberek tetteiből áll. A kiegészítő halmazra nem csupán a tragédia főhősének van szüksége. A „többiek” nemcsak Hamlet, Oresztész, vagy Oidipusz számára léteznek, hanem Ophelia, Klütaimnésztra, vagy Kreon számára is. Az ő végzetüket is jelentik.

Ezek szerint tehát kétféle, egymástól különböző prognózis lehetséges: az egyik a halmaz egésze számára, a másik a hős számára, a protagonisták, vagy akár a néma szereplők számára. A prognózisok különbözőek, sőt, egymásnak ellentmondók is lehetnek. A fizikában határozottan megkülönböztetik a halmaz és az egyes tényező prognózisát, a sorozatos események és az egyedi esetek prognózisát. A mikrovilágban a széria prognózisa meghatározott, míg az egyes Élektron prognózisának, amely az adott helyen meghatározta az Élektron helyét és idejét, a nullához közel eső pontokon mozog a valószínűsége.

De vegyünk egy még egyszerűbb példát! A rulettben minden körnél 1/2 a valószínűség, hogy a golyó piroson áll meg. Ugyanennyi annak a valószínűsége, hogy a feketén. Soha még a rulettjáték bevezetése óta nem történt meg Monte-Carlóban, hogy egymás után tizennyolcszor jött volna ki a piros. Bizonyára ki lehet számítani a valószínűségszámítás törvényei alapján, hogy mekkora az esély a nyerésre, ha felváltva hol a pirosat, hol a feketét teszi meg a játékos. Egyszerűen arról van szó, hogy könnyebb észben tartani tizennyolcszor egymás után ugyanazt a színt, a pirosat vagy

356