Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

III. Shakespeare még mindig kortársunk avagy a rendezés iskolája

Az elragadtatott állapot ezzel nem ér véget: Szidj, édes, egy álló esztendeig;

(I1I.5.).

A becsapás kölcsönös: a lány, akit becsapnak, maga is becsap. Az ardennes-i erdőben és mindennemű Illyriában nemcsak a nemek viselnek álruhát; maga a szex is álruhában van. A leszboszi szerelem nem teljesedik be, de a teljesületlen vágy is táplálja a képzeletet. Proust írja a Sodome et Gomorrhe-ban: „A fiatalember oly magától értetődően volt nő, hogy a reá vággyal tekintő nőket ugyanolyan csalódás várta (feltéve, hogy nem a saját nemükhöz vonzódtak), mint Shakespeare vígjátékainak hősnőit, akik egy fiúnak vélt, álöltözetes lányba szerettek bele. A becsapás kölcsönös; a transzvesztita ennek tudatában van, tudja, hogy az álöltözet levetésével csalódást okoz a nőnek, és azzal is tisztában van, hogy az efféle tévedések mennyiben táplálják a költő fantáziáját.”

A zekében, nadrágban és lábra simuló színes harisnyában feszítő Rosalinda most új bájainak hatását ellenőrzi. A szemtelen lakájt fogom adni előtte és ilyenformán kitapogatom. (III.5.)5 De a szép transzvesztiták erdejében Ganymedes azt akarja, hogy a szerelmes Orlando ne mint fiút, hanem mint álruhás lányt csábítsa el

őt:

ORLANDO

Csakhogy én nem akarok meggyógyulni, fiacskám.

ROSALINDA

Meggyógyítanálak, ha Rosalindának hívnál, és mindennap eljönnél a kunyhómba és udvarolnál nekem. (...)

ORLANDO

Megyek én, szívem kölyke.

ROSALINDA

Vigyázz, Rosalindának kell szólítanod! (II1.2.)

Az Ahogy tetszikná. két, eltérő befejezése van: a derűs, amely a vígjáték szabályainak és konvencióinak szellemében oldja fel a konfliktusokat, amelyben a herceg visszatérhet a száműzetésből, amelyben a jó és a rossz fivér megbékél, és a párok egybekelnek. De mindezek előtt van egy másik befejezés is, s ebben a befejezésben Ganymedes menyasszony. Már mindenki átöltözött: Próbakő is, ugyanis a bohócok mindig álöltözetet viselnek, és most már Celia/Aliena is, akinek a karnevál és szentségtörés között egyensúlyozó hazugság-rítusban a pap szerepe jutott;

341