Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)
III. Shakespeare még mindig kortársunk avagy a rendezés iskolája
A Szeget szeggel legutóbbi előadásain - a kanadai Stradfordban, illetve Birminghamban és Giessenben - különös jelentőségre tett szert a hallgatás, amellyel Izabella a Herceg házassági ajánlatát fogadja. A kanadai produkció végén Izabella egyedül maradt a színpadon, s riadt döbbenettel letépte fejéről az apácafőkötőt. Giessenben szintén egyedül maradt a színpadon, s fehér ruhájában, lefátyolozva úgy hatott, mintha nem esküvőre, hanem a ravatalra öltöztették volna fel. De a „happy ending” legkövetkezetesebb megoldása az lenne, ha Izabella a megbilincselt Lucióval maradna egyedül a színpadon. A Szeget szeggelben a Herceg és a helytartó „együtt” veszi feleségül Whetstone Cassandráját, hiszen Cassandra szerepe Shakespeare-nél két szereplő: Izabella és a „helyettese” között oszlik meg. A színházi hagyomány általában ugyanolyan élesen állítja szembe Izabellát Mariannával, mint a Herceget a helytartóval. De a Szeget szeggebotn érvényesülő megkettőződési, helyettesítési és cserestruktúra egyszersmind színházi partitúrát is képez. Nemcsak Cassandra válik szét Izabellára és Mariannára, hanem az uralkodó is két személyben jelenik meg: egyrészt helyettese, Angelo, a helytartó alakjában, másrészt saját, szerzetesnek álcázott személyében, vagyis kettéválik benne a nyilvánvaló és a rejtett hatalom, a világi és az egyházi elem. HERCEG Ezért ruháztam Angélára tisztem: Nevem súlyával ő sújtson keményen: így én magam nem állok a porondra S nem érhet gáncs. De uralmát kikémlem: Meglátogatom, mint ilyen barát, A népet és urát. (1.3.) Az Uralkodó személye kettéválik a Legfőbb Bírára és a Manipulátorra, az Apparátusra és a Nagy Fülre, amely nemcsak alattvalóit hallgatja ki, hanem magát a póturalkodót is. Én gyóntatója vagyok Angélának, s tudom, hogy így igaz. (HI. 1.) Angelót a darabban pénzérméhez hasonlítják - egyik oldalán fej, a másikon írás. De a két oldal, a „kegyelem” és a „halál” valójában magát az Uralkodót fejezi ki. Az Uralkodó Bíró és a Gyóntató, aki halálba küld rabokat, és az utolsó órán csalárdul feloldozza őket bűneik alól. Az Uralkodó a megbecstelenítést üldöző tövény és a törvény megbecstelenítése, valamint a törvény, amely maga is megbecstelenít: 328
