Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

III. Shakespeare még mindig kortársunk avagy a rendezés iskolája

(...) Megrontott leány!

S a legelső ember rontotta meg:

A törvény őre! (IV.4.).

Machiavelli ezen új Fejedelmének hercege kettős álruhájában egyszerre képviseli a puritánok irgalmatlanul bosszúló és a katolikus szeszélyes irgalmú istenét. De aki az uralkodót bírálni meri, azt mindkét isten bünteti.

Ha egy előadás valóban megkísérelné a darab e „partitúráját” tolmácsolni ismétlődéseivel és átalakulásaival egyetemben, akkor Izabella és Marianna, a Herceg és a helytartó éppúgy megfelelnének egymásnak, mint tárgy és tükörképe. A Szeget szeggel cserestruktúrája, melyben a jobb lesz a bal és a bal a jobb, egyszersmind a dráma esztétikája és ideológiája is.

Whetstone Promos és Cassandraja a reneszánsz novella és egy elkésett középkori moralitás bizarr keveréke. Amikor az Úr fölkentje távozik, a Gonosz legyőzi a Jót; amikor az Úr fölkentje visszatér, az Erény győzedelmeskedik a Bűn fölött, a Gonosz pedig megbűnhődik és száműzetik. Ugyanennek a modellnek a variációjában a moralitás antimoralitásba fordul, amelyben az angyalok dőlnek a nevetéstől, midőn a mennybolt magasából figyelik az emberek majomszerű ugrándozását:

(...) De a dölyfös ember Parányi kis hatalmával feszítve (...) Mint veszett majom,

Tombolva ágál a nagy ég előtt,

Hogy sírnak fönn az angyalok., de ők is,

Tudom, ha a mi vérünk folyna bennük,

Holtra kacagnák magukat! (II .2.).

Fordította Feldmár Terézia.

JEGYZETEK

1. WhetstoneiPromo.sáf Caísaiuírábólvettidézetekamű 1578-askiadásábólvalók.

2. Stanislaw Jerzy Lee, Unkempt Thoughts. New York, 1962.

3. J.W.Leverelőszavaa&egeíszeggWArden-félekiadásához.New York, 1965.

329