Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

I. A görög tragédia és az abszurd színház

A kommentár kulcs, de egy másik ajtót nyit. A sok-sok ezer szobás kastély egy másik ajtaját. A pokolba vezető út jó kommentárokkal van kikövezve - tehetné még hozzá a börtön papja.

íme, a kommentátorok kétségbeesésének forrása.

II.

A buddhista Zen, a Kabalához hasonlóan, az egyetemes igazság és a Lét lényegének interpretációja. Az Igazság nem diszkurzív, megjeleníthető vagy felidézhető a szimbolikus gesztus segítségével, ám artikulált nyelvvel nem fejezhető ki. A buddhista Zen egyik legkiválóbb mesterének tartják a IX. századi Chiu Glichet. E mesterről fennmaradt egy anekdota, vagy inkább parabola, amelyet Toshiko Izutszu profeszszor,2 fenomenológus, a keleti fdozófia kiváló ismerője idéz a Sense and Nonsense in Zen Buddism című tanulmányában.

Chiu Chich mester, valahányszor a Zenről vagy az első létezésről kérdezték, elmosolyodott, és fölemelte a mutatóujját. „Mi a legfelsőbb és egyetlen igazság?” - Válasz: a némán fölemelt mutatóujj. „Mi az első alapelv?” - Válasz: ugyanaz a felemelt ujj. A mesternek volt egy kedvence, egy kisfiú, akit tanulni adtak be hozzá, de a ház körüli munkákban is segédkezett. Ez a kisfiú elleste mestere mozdulatait, s mint azt a nebulók tenni szokták, utánozni kezdte. Ha Zen vagy Buddha felől kérdezték tanítómesterét, ő is fölemelte a mutatóujját.

Végül is a Mester rájött, hogy mit művel a tanítványa a háta mögött, és nagyon megharagudott. Egyik reggel éles kést rejtett kimonója ujjába, és magához hívta a fiút: „Mi az a Buddha?” A fiú fölemelte a mutatóujját. Chiu Chich elkapta a fiú kezét, és levágta az ujját. A fiú jajgatva rohant ki a szobából, de egy perc múlva ismét hívta a Mester: „Hol van a Buddha?” - kérdezte. Működésbe lépett a feltételes reflex, s a fiú már emelte is a kezét, hogy fölmutassa a mutatóujját. De nem volt mutatóujja. Ebben a pillanatban megvilágosodott a diák elméje. Már tudta, hogy hol van a Buddha. A lét jele a nem-Lét; a Létezés jele - a nem-Létezés.

Jakobson és Barthes, a nyelvészet és a szemantika mai mesterei a jeleknek ezt a típusát „záró-jelnek” nevezik. Ha jelre várunk, a jel hiánya is jel. A nem-jelenlét is' jelenlét. A hallgató telefon, amikor nagyon várjuk valakinek a hívását, inkább jelent valamit, mint a búgó hang. A hiány, a nem jelenlét jelentéssel bír.

Egy feladatunk maradt - úja Kafka a Szemlélődés 24. aforizmájában kitölteni a negatívot, a pozitív régóta adott. A „negatív teológia” metafizikájában a

127