Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)
I. A görög tragédia és az abszurd színház
nem-jelenlét Isten jelenlétének egyetlen jele. S a „tagadás teológiájának” ez az a terminusa, amely oly sokszor felbukkan Kafka hermeneutikájában. A buddhista szerzetesről és tanítványáról szóló parabolában megtaláljuk Kafka rövid elbeszéléseinek sokértelműségét. Es a tagadás teológiájának jelrendszerében való olvasatuk sem nem az egyedüli, sem nem a szükségszerű olvastuk. A fölemelt mutatóujj és a levágott ujjú fölemelt kéz - gesztusok, mégpedig nagyon is brechti értelemben - gestus. Walter Benjamin a Kafkáról írt sziporkázó esszéjében elsőként mutatta be a gesztusnak mint drámai, vagy pontosabban színpadi jelnek a szerepét és jelentőségét Kafka elbeszéléseiben. A gesztusnak jelként való alkalmazása legtisztábban az Amerika c. művének Az oklahomai természetes színház című fejezetében érvényesül. A IX. sz.-i parabolát, amelyben a levágott ujj a nem-Lét jele, el is játszhatjuk vagy le is rajzolhatjuk. Ez utóbbi esetben „képivé” válik. Csakhogy a grajként megjelenő parabola már valami mást jelent. Lerajzolva komix lesz belőle, amelyben nem a képek alatt van a szöveg, hanem a jelenet szereplőinek szájából, jön ki” a dialógus; eljátszva olyan együgyű bohózat lesz belőle, mint a reneszánsz intermediumok, vagy a japán hagyományos színház mimikus játéka, a kiogen. Kegyetlen bohózat lesz a parabolából, amelyen a nézők hangosan nevetnek. A nem-jelenlévő ujj már nem a Létezés nem-létezése vagy a platóni Forma, amely az érzékek számára megközelítheteüen, hanem egy nebuló ujja, amit levágott a kegyetlen és féltékeny iskolamester. Ebben a parabolában a gestus, épp úgy, mint Kafkánál, poliszemantikus. A felemelt ujj és a levágott ujj obszcén jelekké válnak, mint a karneváli hagyományokban, mint a bohózatokban, mint Rabelais műveiben, mint Gombrowicz színházában. A jelek értelme a visszájára fordul. Fizika vagy Testiség lesz a metafizikából. III. A kalitka elment madarat keresni. Kafka e legrövidebb aforizmája (Szemlélődés nr. 13.) a Zen-parabolánál is képszerűbb. A kalitka a földön jár, keresi a mozdulatlan madarat. Szinte látom ezt az aforizmát mint rajzot, vagy mint egy animációs film rövid jelenetét - Jan Lenica nyilván kis remekművet csinálna belőle. Ez az aforizma gráffa lefordítva ikonná válik, vagy ha még precízebbek akarunk lenni, akkor emblémaként kell klasszifikálnunk. Annak az emblémaművészetnek a hagyományait folytatja, amely Itáliában virágzott, majd pedig, még 128
