Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)
I. A görög tragédia és az abszurd színház
Oidipusz* sem békült meg teljesen az abszurddal: Nem születni a legnagyobb boldogság, (...) (1224.) A hős bukása az emberi nagyság bizonyítéka volt. Néha még a bukásnak is lehet értelme. És ez az a reménykedéssel teli kétségbeesés, amiről Camus írt. De a Philoktetészben, Trakhiszi nőkben és Aiászbm a hős bukása már semmit sem igazol. Az abszurd mindkét oldala, az emberi és az isteni is egyaránt ironikus és gunyoros. Az áldozat maga borzalmat keltő ugyan, de már nem vált ki szánalmat, s még csak sartre-i undort sem. Már közel járunk Euripidészhez. Aiszkhülosz Oresztészét az Erinnüszök bujtogatják. Szophoklésznél a Klütaimnésztra és Aigiszthosz teteméből csordogáló vérrel együtt minden múlttá változik. Az anyagyilkosságra az istenek és a világ hallgatással válaszolnak. Oidipusz és Elektra egyedül maradnak a pusztaságban. Kasztor és Pollux jelenik meg. Derűsek, ironikusak és mosolygósak. Kezdettől fogva minden csak félreértés volt - tanúsítják. Az egész trójai háború tévedés volt, mert Heléna sosem volt Trójában, az istenek ugyanis biztonságba helyezték Egyiptomba. A jóslat is téves volt, mivel Apollónak nem volt joga senkit anyagyilkosságra buzdítani. Euripidész Oresztészében a gyilkosság után hat nappal Argoszban megjelenik Meneláosz és Heléna. Meneláosz egy felszarvazott, gyáva alak, Heléna arisztokratikusan modoroskodó kurva, Tündareósz, Heléna és Klütaimnésztra apja bosszúra kiéhezett konzervatív politikus, aki egyszer saját ékesszólásába fog belefulladni. Elektra és Oresztész, hogy mentsék a bőrüket, gyilkosságra és zsarolásra készülnek. Zeuszhoz könyörögnek és apjuk lelkét hívják segítségül. Euripidész felhasználja az Áldozatvivőkbö\ ismert szertartás jeleneteit, de ez már csupán a ceremónia paródiája. Mindenkit és mindent végérvényesen elnyelt a mocsok. Amikor Átreusz öreg háza már lángokban áll és Oresztész Hermióné torkának szegezi kardját, megjelenik Apollón. Hermiónét sietve hozzáadja Oresztészhez, Elektrát pedig Püládészhez. De még előtte megmenti Helénát, és Esthajnal-csillaggá, a hajósok csillagává változtatja. Mint Dürrenmatt Az öreg nő látogatása, ahol a lincselést egy vidám falusi ünnep követi, úgy az Oresztész is a gyilkolások és kijelölt áldozataik mennyegzői táncával végződik, amelyre az istenek áldásukat adják. * Szophoklész: Oidipusz Kolonoszban. Bp., 1983. Fordította Babits Mihály. 122
