Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)
I. A görög tragédia és az abszurd színház
Olyan szövetből Vagyunk, mint álmaink, skiséletiink k lomba van kerítve. (FordítottaBabits Mihály.) „Such stuff’, az emberi „anyag”, amelyből az álmok vannak, az élő emberek, akik már „álomszerű látomás” -azaz éppen agörög eidolon és skiá jelentésében. 19. Ld .Philoktétész Ravasz Hermész vigyázzon ránk ki útra bírt, s a városőr Athéné, mentőistenem! (131) 20. Whitman, id. mű, 70. 21. Ld.: GM. Kirkwood, Homer and Sophocles, Ajax. Ithaca, 1958.57,Mint Homérosznál, ahol Hektor a kezét nyújtja fia után, Aiasz Szophoklésznél hívja a fiát” (530). Hektor fia a sisaktollak láttán megfutamodik, Aiasz fiát pedig elbújtatták, hogy megmeneküljön az apja őrültsége elől (531-533). Hektor imádkozik, hogy a fia örvendeztesse az anyja szívét, Aiasz hívja fiát, hogy anyja örömére legyen (559). És mint Hektor, aki hívja Andromakhét, hogy vigye el a fiát és tét jen vissza otthoni munkájához, Aiasz ráparancsol Tekmésszára, hogy fiával tétjén vissza a sátorba. (578- 579). Itt nemcsak az általános hasonlóságot fedezhetjük fel a homéroszi epizóddal, hanem sok részlet és kifejezés ismétlését is; tehát a legkisebb kétség sem fér ahhoz, hogy a drámaíró éppen ezekre a kölcsönvett motívumokra akarta felhívni a figyelmünket, és az Iliász jeleneteit szándékában állttudatosítani anézőkbenmintviszonyítást, amely azőszínpadának ajelentőségétnöveli”. 22. Erich Auerbach; Mimézis - A valóság ábrázolása az európai irodalomban. Bp., 1985.15. „De a legfontosabb egyeden ember többrétegűségé; ilyet Homérosznál alig találni, legföljebb két lehetséges cselekvésmód közötti tudatos habozás alakjában; máskülönben csak az egymásutániságban mutatkozik meg nála a lelki élet sokszínűsége, az indulatok lefolyásában, a zsidó íróknak viszont siketül kifejezni ük atudat egyidejűleg egymásra rétegződő szintjeit«; aközöttük feszülő konfliktusokat." 22.: „Ábrahám, Jákob vagy éppen Mózes konkrétabbnak, közelibbnek és történetibbnek tetszik ahotnéroszi világ alakjainál, nem mintha érzékileg jobban volnának megjelenítve -éppen az ellenkezője igaz-, hanem mert ábrázolásukból nem lúgozódik ki a belső és külső történés igazi történetre jellemző zavaros, ellentmondásos, gátlásokkal agyonterhelt bonyolultsága, sőt ez a jellemvonásuk határozottan megőrződik: ez főként az emberről kialakított zsidó felfogáson múlik, de azon is, hogy az Ószövetség szerkesztői nem mondaköltők voltak, hanem történetírók, történeti iskolázóttságú volt az elképzelésük az emberi élet szerkezetéről.". 23. Ez a jelenet Szophoklész egész életművében a legvitatottabbak egyike. Drámai funkciója: megteremteni a boldog vagy legalább nem-tragikus befejezés illúzióját De valójában mit mondott benne Aiasz? A két klasszikus magyarázat közül az egyik azt bizonyítja, hogy ez - „Trugrede"-. Aiasz szándékosan téveszti megTekmésszát és a Kórust; a másik pedig azt állítja, hogy Aiasz lemond az öngyilkosságról. Mindkét magyarázat naiv, és eszünkbe juttatja a XIX. századi elemzéseket arra vonatkozólag, hogy vajon mire gondolt Hamlet a „Lenni vagy nem lenni” monológjában. Ahelyett hogy meditálunk azon, hogy kimondta-e Aiasz amit gondolt, célravezetőbb elfogadni azt, hogy ho108
