Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

I. A görög tragédia és az abszurd színház

gyan gondolta azt, amit mondott. Sok, igen tekintélyes filológus időnként a szalaraiszi tengerészek kórusához hasonlít: vagyis semmit sem értettek meg abból, amit Aiasz mondott. C. M. Bowr, Sophoclean Tragedy. Oxford, 1943. érvei visszaveihetetleneka,, Trugrede ” híveirenézve,és az utolsó szó mindenképpen Knoxé, hogyfri. ez: Aiasz monológja. Aiasz természetesen önmagához beszél, de hozzánk, a nézőkhöz is. A nézőknek nincsenek illúziói, tudják, hogy Aiasz nem adta fel magát, hogy csak mérlegeli a kapituláció feltételeit és következményeit. Szophoklész Aiasza megtanult ironizálni. Homérosznál ezt még nem tudta.

24. V.ö.:GeorgesMéautis, Sophocles: Essai sur le héros tragique. (Paris, 1957.) 41.: „A Kórus ... az öröm féktelen táncába kezd, amely Aiasz ijesztő szavait követően megrázhatta a nézőket, éppen ennek az ellentmondásnak a hatásaként”. Ugyanazt az ellentétes dramaturgiát tükrözi a Kórus örömteli tánca a Trakhiszi nőkben, amely megelőzi Hüllosz rosszat sejtető hírét, hogy ti.Héraklész haldoklik; az Oidipuszkirálybm szintén frenetikus tánc előzi meg aszármazás titkának felfedését.

25. MA.Fwi&y,TheWorldofOdysseus, 103. :,Jlyen változatlan ellenséges környezetben a hősöknek meg volt engedve szövetségeket kötni, a kódex nem kérte számon tőlük a becsületet, hogy egyenként, magányosan álljanak ellent az egész világnak. De ebben a társadalmi rendszerben nem létezett semmi olyasmi, ami megengedhette volna a két közösség közötti szövetség kötését. Csakis arokonságuk vagy házasságuk révén kialakult személyi erőviszonyok léteztek ”, És tovább a 107. oldalon: „Az idegennek, akinek idegenben voltxe'nosa, (...) afféle pótrokonai, védelmezői, képviselői és szövetségesei voltak. Menedéket talált, hogyha kénytelen volt a saját otthonából menekülni , és szállást vándorlásai közben, valamint embereket és fegyvert, ha harcolnia kellett.”

26. William Arrowsmith, A Greek Theater of Ideas, az Ideas in the Drama c. könyvében. Ed. J. Gassner. New Y ork, 1964.

27. Soren Kierkegaard: A halálos betegség személyes vallomásként hat, mint egy leikéből kiszakadt kiáltás, és Kierkegaard nem hivatkozik itt semmilyen irodalmi példákra. Azt írja azonban: „Ilyen kétségbeeséssel ritkán lehet találkozni avilágban, ilyen figurák tulajdonképpen csak aköltők műveiben fordulnak elő, mégpedig az igazi költők műveiben, akik hőseiknek mindig «démoni» eszmeiségetkölcsönöznek, a kifejezést ezúttal teljesen «görög értelemben» véve.” (86.) Kierkegaard itt a démonrafííaimdnjésdémonizmusrautalPlatónZzjfomájábólésSzdkraídízvdfrobcízátóből.

28. Nyilvánvaló, hogy a Hippolütoszbm is (178), de Euripidész sokkal „realistábban” ábrázolja Phaedráját.

29. Még egyszer az Iliász tragikus olvasata. Amikor a Patroklosz holttestéért folyó küzdelemben úgy tűnt, hogy Zeusz a trójaiakat pártolja és a sűrű köd megzavarja a látási viszonyokat, Aiasz felkiáltott:

Zeusz atya, mentsd meg a ködtől hátai akháj daliákat: adj tiindöklőfényt, hadd lássunk már a szemünkkel: napfényben pedig ölj meg akár, ha a kedved akarja.

(Homérosz, XVII, 645-647.)

109