Reinhardt, Max et al.: „A színészek színházában hiszek”. Max Reinhardt színháza (Budapest, 1994)

Staud Géza: Max Reinhardt Magyarországon. "Herr Professor"

beszélni, ha nem szerződtetési ügyben?! Játszadoztam is a gondolattal, de a "Reinhardt-színész" fogalmának fontosságát én bizony nem tudtam felmérni. Bennem inkább a fiatalember, a csalódott szerelmes tulajdonsága dominált: "Majd fogok én hiányozni, majd sajnálják, hogy én elmentem! Ennek alapjában véve csak az az ostoba Somló igazgató az oka. Úgy kell neki! Somló miatt megyek el!" De most, hogy a kemény valóság Reinhardt szájából ("mikor tud hozzám jönni Berlinbe?") elhangzott - megijesztett. Bevallom: féltem.

Isadora Duncan-nel7 a nagy szerelmem akkor fejeződött be, amikor nem akartam innen elmenni angol színésznek. Pedig már a szerződés is készen várt. - Talán akkor is féltem...? Féltem kirepülni a meleg fészekből? A Nemzeti Színház nem fizet annyit, sem hírnévben, sem pénzben, de itt otthon vagyok. Pesten. Ahol születtem, nevelkedtem és neveletlenkedtem, ahol a szüleim élnek. Nem, nem megyek el! Ez az én közönségem, mi kiegészítjük egymást, mi egymásért vagyunk és egymásnak játszunk. Nekünk közös titkunk van: az anyanyelvűnk. Gyávaság ez? Kifogás? Vagy lehet-e az, hogy én mindennél és mindenkinél szerelmesebb vagyok a Nemzeti Színházba, az anyanyelvembe...?!

— Nem professzor úr, nem - mondtam Reinhardtnak - bármilyen nagy ez a megtiszteltetés, én nem mehetek. Engem szerződés köt a Nemzeti Színházhoz, én nem mehetek.

Reinhardt, aki nagyon is tisztában volt pozíciójának nemzetközi fontosságával, úgy nézett rám, mint aki azt kérdezi: "Mondja, barátom, maga megőrült?" Azután arckifejezése mosolygóssá vált, megkínált egy cigarettával, és azt mondta:- Akar előbb szerepekről beszélni vagy pénzről, mert egyik sem akadály. Nem tudom, mi a fizetése itt, de Berlinben körülbelül tízszer annyi lenne. A szerepek pedig ugyanazok. Természetesen azonkívül új vezetőszerepeket is magára fogunk bízni. Beregi úr, én tudom, hogyan kell új színészt bevezetni, és higgye el, én most a világ kapuját nyitom meg Ön előtt...!

Meggyőzőképessége, lelkességének izgató ereje birtokába vett. Rúgkapáltam, érveltem, legyöngültem, de mégis maradt bennem

90