Reinhardt, Max et al.: „A színészek színházában hiszek”. Max Reinhardt színháza (Budapest, 1994)

Staud Géza: Max Reinhardt Magyarországon. "Herr Professor"

annyi ellenállás, hogy szerződést nem vállaltam, és egyelőre csak azt ígértem meg neki, hogy a nyári szünet megkezdésekor egy hétre vendége leszek Berlinben.

Amikor elhagytam a Hungária Szállót, a Duna-parton szél fújt, de ez se tudott megszabadítani attól a forró lüktetéstől, amit ez a találkozás kiváltott belőlem. Azóta sok évtized múlt el, de se előtte, se utána nem találkoztam senkivel, aki annyi mágikus varázst sugárzott mint Max Reinhardt. [...]

Volt egy kedves tanítványom, aki később feleségem lett, gyerme-Q

keim anyja: Aranka , aki zseniális volt minden irányban, és akitől én többet tanultam, mint ő tanulhatott tőlem. Az idő múlott, és én tele voltam munkával és szerelemmel. Ahogy kikerültem a nagy Svengáli hatása alól, Berlinre már nem is gondoltam, és ha néha mégis, egyre erősebben kialakult bennem az a szilárd elhatározás, hogy én ide tartozom, én nem megyek! A színházi évad utolsó napjaiban aztán egy hosszú sürgöny érkezett Reinhardttól. Olyan hosszú, hogy két sürgönyblankettára volt ráragasztva, egyre rá se fért. Közölte, hogy vár engem, és miután én jövök, ő addig nem is utazik szabadságra, hogy rengeteg megbeszélnivalója van velem, és örömmel néz elébe érkezésemnek. Bosszankodtam. Én már ezt az egész ügyet rég eltemettem, és most a másvilágról, mint egy kísértet jelentkezik megint a kígyóbűvölő. Hát engem ez a mágnes már nem vonz, én immunis vagyok. Én nem megyek, engem ez az ügy nem érdekel. Majd sürgönyben fogok válaszolni, megírom, hogy meggondoltam magam, megköszönöm a megtiszteltetést, de - nem megyek.

Édesanyám és Aranka kisasszony figyelték a vergődésemet. Anyám egy szót sem szólt, Aranka meg azt mondta:- Ezt tanár úr Reinhardttal nem teheti meg. Utazzon oda, szép civilizáltan magyarázza meg, hogy nem lehet szerződésszegő. Két évig még le van kötve, s ha két év után még mindig akarja magát, akkor az elsőbbség őt illeti.

Addig beszélt, míg azt mondtam:- Anyukám, tessék bepakolni a kis kézitáskát, csak egy napra valót viszek, mert azonnal fordulok vissza.

91