Reinhardt, Max et al.: „A színészek színházában hiszek”. Max Reinhardt színháza (Budapest, 1994)

Staud Géza: Max Reinhardt Magyarországon. "Herr Professor"

A rendező szuverenitásához, e majdnem diktátori hatalmához, persze, elengedhetetlen volt az ő képzeleterejének változatos gazdagsága, amely akár kis kamarajátékról volt szó, akár a nagy monumentális teljesítményekről, mint a Mirakel62 vagy a Oidipusz, kérlelhetetlenül keresztülvitte a maga elgondolását.

Éppen ezért van, hogy neki nem utánzói voltak, de annál több tanítványa. Tanultak tőle sokat és sokfélét. Elsősorban azt a kérlelhetetlen hitet, amellyel minden idegszálával színházat akart a színházért. Olyan színházat, amelyben a színjáték minden tényezője értékes szerephez jut az egységes hatás kiépítésében. Egy-egy drámai alak új ízű elképzelésétől, a díszlet és kosztüm festői látványosságán át a tömegek kezelésének addig ismeretlen mozgalmasságáig. Nemcsak a színház tanult tőle, de a film is.

Sokat lehet vitatkozni róla, hogy az ő ragyogó rendezői elképzelése igazi útja volt-e a színjáték fejlődésének? Főleg abban, ahol ó vakmerőén az író művén kívül s azon túl kereste a maga egyéni elgondolásának érvényesülését. Nála a rendező hatalma nemcsak a próbákon mutatkozott, de az előadásokon is őmaga volt az előtérben álló, szembetűnően érvényesülő főszereplő.

Magam néhány hónap múlva hűtlen lettem hozzá, s egy évig Otto Brahmnál tanultam a dráma puritán tiszteletét a színpadon. De pillanatig sem volt kétséges, hogy Reinhardt egyénisége és művészete új kiteljesedését, ragyogását jelentette a színjátéknak. Sztanyiszlavszkij, Brahm és követőinek realizmusa új stílust teremtettek. Reinhardt impresszionizmusa visszahódította a színpadból kiábrándult közönséget a színház számára.

Világjáró vendégjátékai során gyakran járt Budapesten. S minden ilyen látogatása nyomán egyre-másra láttuk nyomait annak, amire a magyar színpadokat inspirálta. A Vígszínház és Magyar Színház volt elsősorban, amelyek az ő nyomain és az ő törekvéseiből okultak. De a Nemzeti Színház is egyre több teret biztosított annak a színjátszásnak, amely a rokonművészeteket, a modem díszletpiktúrát és jelmeztervezést minden értékével hatáseszközként használja fel.

136