Reinhardt, Max et al.: „A színészek színházában hiszek”. Max Reinhardt színháza (Budapest, 1994)

Staud Géza: Max Reinhardt Magyarországon. "Herr Professor"

Zsarnok volt? Rendezői akaratát rákényszerítette a színészre? Rá bizony, de csaknem mindig a színész javára. Kivételes alakítást erőszakolt ki belőle. S ha a színész hozott egyéni színt, önálló ötletet, kapva kapott rajta. Nyomban továbbfejlesztette, kiaknázta. Szerette, kereste az egyéni színt. Nyilván ezért kísérletezett oly szívesen más nemzetek színészeivel, albánnal, orosszal, angollal, franciával, magyarral.

Semmit sem bízott a véletlenre. Ha a technikai utasításokat nem teljesítették óraműpontossággal, tüstént leállította a próbát, kikutatta a zavar okát és okozóját.

Nagy türelemmel vesződött a tömegjelenetek legapróbb mozzanatainak irányításával, de kedvét lelte egy parányi párbeszéd kidolgozásában vagy egy hahotázó jelenet már-már zenei megformálásában is.

Megszállottsága láttán el-eltűnődtem: vajon munkába merülő világhírű rendezőt figyelek-e, vagy játékába feledkező felnőttnek a gyermeki örömét lesem-e ki. Pedig akkor nem is tudtam még a Columbia Egyetemen elhangzott előadásáról, melyben ez a szívemnek oly kedves mondat is elhangzott: "A színház a legboldogítóbb búvóhely azok számára, kik titokban zsebükbe dugták gyermekkorukat, s elinaltak vele, hogy életük végéig játszadozhassanak."

Az itt következő kérdések és válaszok részben a rádióban, részben a televízióban hangzottak el.- Hogyan került Reinhardthoz?- Molnár Ferenc bíztatására. Az idő tájt javarészt Berlinben vagy Bécsben élt, s egyik hazalátogatásakor elcsodálkozott mellőztetésemen. Javasolta, menjek német színpadra. Felesége, Darvas Lili akkor már Reinhardtnál játszott. Aggodalmaskodásomra, hogy az idegen nyelv terhével talán még nehezebben jutok szóhoz, szokott humorával azt felelte: "Nem mindegy neked, milyen nyelven nem játszol?"

Nekifeküdtem a tanulásnak, s hónapokkal később ő maga vitt fel kocsin Bécsbe dr. Hockhoz, kinél kezdetben Darvas is tanult. A

123