Kantor, Tadeusz: Halálszínház. Írások a művészetről és a színházról - Prospero könyvek 1. (Budapest-Szeged, 1994)
I. A festészettől a happeningig
i. A FESTÉSZETTŐL A HAPPENINGIG Emballage szeszélyek, túltengő ornamensek, dudorok, kifinomult „hímzés-pikkelyek”, burjánzó variációk. A természet e megmagyarázhatatlan furcsasága és dísze szinte már autonóm műalkotás, mely az orrszarvút az „objet d’art” műfajába sorolja. Tairov úgy tartotta, hogy a jelmeznek a kesztyűhöz kell hasonlítani. E lapszéli megjegyzéseim fényében (a margináliák mindig is a képzelet szabad szárnyalását szolgálták) Tairov állítása már akadémikusnak tűnik. Végeredményben ugyanis bármilyen „jelmez” idegen, élősködő' az ember testén. Engem, épp ezért, főleg azok az eltévelyedések és különbségek, azok a sorsok és folyamatok érdekelnek, melyeknek e test alá van vetve, s amikor e test egyre különállóbbá, és egyre nevetségesebbé válik, míg végül csak egyediségét jelző nyom marad. Megpróbálok magam elé képzelni egy izgalmas, kétértelmű rendszert, melyben a jelmez anyaga az emberi test matériája lenne, a jelmez ennek formáit ismételné, vagy újakat hozna belőle létre az új struktúrák, ötletek nyomán, az új szituációk számára. Király Nina fordítása (1962) Infánsnők ... Velázquez Infánsnői - relikviák, madonnák, holtak műfejével, élő emberi hajjal, igazi, drága köpenyekben... kihalt faj kérges bőrére emlékeztető vastag rétegek alól ki-kivillantják szegény, limfatikus testecskéjüket - büszke infánsnők... ... a vézna lábacskák felett szétterül az udvari krinolin celebrális baldachinja... ... ünnepi öltözékben, rutinszerű gesztusokkal, szemünkben a sírbolt ürességével ott állnak védtelenül, megalázottan, arcátlanul kinyilvánítva teljes közönyüket a közönség felé. A halál kacatjai kartondobozokba zárva... második változat ... még annyira sem erőltették meg magukat, hogy beborítsák a vásznat a megfelelő illúziót keltő színekkel... ... a szürke parasztvásznat meghagyták eredeti nyerseségében, valószínűleg merő lustaságból... ... a portré futtában készült, két részletben, vas pántokkal később kapcsolták őket össze. A kép, mint egy bőrönd, összecsukható volt. Szemmel láthatóan nem okozott gondot, hogy az Infánsnőt ilymódon derékba törik. ... lehetséges, hogy gyakorlati szempontok jutottak itt szóhoz, a szállítás megkönnyítése, az Infánsnő kuriózumként való mutogatása a Vándor Panoptikumban... ... a miseruhára emlékeztető, bálnacsont abroncsokon szétterülő híres szoknyát régi, megrongálódott portástáska helyettesítette, s ezt sikerült imitációnak tartották. Az égnekálló pántlikák az Infánsnő kéztartására rímelnek, amint csuklóit a szoknya szétterülő szárnyai fölött pihenteti... a partra vetett, tengeri só szétmarta fadarabok halvány utalásai csak a belső váznak... a „trompe l’oeil” módszerrel megfestett fej (és csak a fej) mint látomás bukkan elő a vászon pusztaságából... Kálmán Judit fordítása (1962) 61
