Kantor, Tadeusz: Halálszínház. Írások a művészetről és a színházról - Prospero könyvek 1. (Budapest-Szeged, 1994)
I. A festészettől a happeningig
Emballage I. A FESTÉSZETTŐL A HAPPENINGIG Öltözék-emballage Emballage-szenvedélyem egyre újabb élményterületeket hódít meg. 1963... rábukkanok egy rendkívüli modellre: vándorok, akik ott keringenek a társadalmon kívül, szüntelenül vándorolnak, cél és otthon nélkül, őrületük és szenvedélyük formálja őket: testüket mindenképpen kabátokba, lópokrócokba, ponyvákba akarják csomagolni, elmerülnek az öltözék bonyolult anatómiájában, a csomagok, táskák, dobozok, csatok, madzagok titkaiban, óvják testüket nap, az eső és a hideg elől. 1964-65-66... öltözék, ing, trencskó, orkánkabát, elszórva, kifeszítve a vásznon, tépett, összegyűrt, deformált darabok, felszúrt példányok, tárgyi bizonyítékok. Emberi test „hozzáfestett” részei, tésztaszerű anyag... közelebbről meg nem határozott, szín, fény. Ilyen jellegű képeket állítottam ki 1966-ban a baden-badeni Kunsthalleban, 1966-ban Bázelban, a Galéria Handschinben, Párizsban, a Galerie de l’Universitében. 1967-ben a sao-paolói Biennálén. AZ ÖLTÖZÉK ANTIPODUSAI Érdekel az emberi öltözék. Különösen belülről. Amikor felbomlik a bélés. Az aljzat. Közelebb a testhez. Az öltözék különböző rétegei úgy tárulnak fel, mint a bőr rétegei. Kálmán Judit fordítása (1963) Esernyő A vászonhoz erősített első esernyő. Ez a tárgy választás számomra váratlan felfedezés volt, s döntésem e használati tárgy felhasználására vonatkozóan azt célozta, hogy a szentesített művészi, festői gyakorlatot profanizálván általa, kivívjam a szabadságot. S ez a szabadság minden bizonnyal nagyobb lesz, mintha újságokat, zsinegeket vagy gyufásdobozt ragasztanék a vászonra. Nem egy újabb tárgyat kerestem a kollázshoz, hanem inkább egy újszerű, attraktív emballage lebegett a szemem előtt. Az esernyő egy sajátos metaforikus Emballage, számos emberi tartalom „csomagolása”, költészetet, haszontalanságot, tanácstalanságot, védtelenséget, érdeknélküliséget, reményt, nevetségességet rejt magában. Változatos „tartalmát” az „informel”, majd a figuratív festészet kommentálja. Nem voltam tudatában, hogy az esernyő már korábban, 1946-48-ban valamiféle fétisisztikus tárgyat jelentett a számomra, gyűjtöttem őket, rögeszméimmé váltak, kollekciójukból szürrealisztikus tájképek bontakoztak ki, konstrukciójuk nyomán megszületett az „esernyős tér” fogalma (egy egész rajzsorozat). Az esernyő emellett cirkusz és színház is. A színészek Mikulski Cirkusz című darabjában (Cricot színház, 1957) esernyőkkel védelmezték kisiklott életüket, a maradék költészetet és reményt. Kálmán Judit fordítása (1964) 62
