Kantor, Tadeusz: Halálszínház. Írások a művészetről és a színházról - Prospero könyvek 1. (Budapest-Szeged, 1994)
I. A festészettől a happeningig
Emballage I. A FESTÉSZETTŐL A HAPPENINGIG Táskák, közönséges, gyűrött táskák, szegényes táskák, később spárgával átkötözött csomagok, végül borítékok... Táskák, melyek már önmagukban is képesek rá, hogy egy teljesen érdek nélküli szituációba vonják be a tárgyat - mégpedig úgy, hogy elrejtik, elbújtatják... Kezdettől megaláztatásra, feledésre, szemétdombra ítéltettek, a legalsó bugyrot képviselik a tárgyak hierarchiájában... Korábbi gyakorlatomból tudom, minél „alacsonyabbrendű" egy tárgy, annál nagyobb esélye van tárgyiasságának kinyilvánítására - a megalázottság és nevetségesség szférájából való kiemelésük pedig: a tiszta költészet aktusa a művészetben. A táskák beosztása adott, „csukódásukból”, „mélyedéseikből”, különböző gyári manipulációkból következik, és feliratok, jelek, számok hangsúlyozzák, artikulálják. A csomagok mind bonyolultabb összekötözgetése, csomózgatása magával ragadó és szinte teljesen érdek nélküli folyamattá növi ki magát. Az összes formai érték és sajátosság a tárgy struktúrájában foglaltatik, nem pedig a kép illúziós terében. Csak aztán jó helyre kell a tárgyat elhelyezni. Még mindig valahogy kielégítetlennek érzem magam. Kiűzettem festő tevékenységem közegéből, mely művész létemnek értelmet adott. Szinte feleslegesnek érzem magam. Ám az érzés múlik. Rátalálok a szótárban az „emballage” szócskára, mely egyszerűen a becsomagolást jelenti (franciául hasonlóan hangzik, mint a „collage”). ... Fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy az emballage - a dadaizmussal ellentétben - több. mint a tárgy provokatív jelenléte: folyamat és tevékenység. Amely természetesen a tárgyhoz kötődik. Ez alapvető különbség, és következményei lesznek a happeningre nézve is. A becsomagolás művelete a megőrzés, izolálás, túlélés, továbbadás nagyon is emberi szükségletét és szenvedélyét, az ismeretlen és a titok ízét rejti magában. Ennek a mind bonyolultabb, komplikáltabb ceremóniának minden esélye megvan arra, hogy érdek nélküli, mi több, gyakran rögeszmés folyamattá váljék. Ócska táskák, spárgával átkötözött csomagok, borítékok, szatyrok, hátizsákok - a tárgyak hierarchiájának e kezdettől fogva szemétdombra ítélt legmélyebb „bugyrai” megsemmisülésük küszöbén, utolsó felvillanásként kinyilvánítják autonóm tárgyi létüket. Ennek semmi köze a pop arthoz, mely számára a csomagolás csak iparosi megszállottság és bálványteremtés volt. Kálmán Judit fordítása (1962) Találkozás a Dürer-orrszarvúval ... rábukkantam Dürer orrszarvút ábrázoló rajzaira. Nehéz ezeken életműködésre, mozgásképességre utaló részeket felfedezni. Azok a mélyben, az óriási, formátlan masszák kapcsolódásaiban rejtőznek. Tulajdonképpen be lehetne vezetni a jelmeztervezés új ágát: a természetadta jelmezt. Nehéz ezt bőrnek nevezni. Az egész armatúra, e szörnyű tok, mely szinte érzéketlen a belül élő és lüktető szervezettel szemben, tulajdonképpen egy pazar imagináció - vakmerő ötletek, furcsa 60
