Kantor, Tadeusz: Halálszínház. Írások a művészetről és a színházról - Prospero könyvek 1. (Budapest-Szeged, 1994)
I. A festészettől a happeningig
I. A FESTÉSZETTŐL A HAPPENINGIG Festészet Párizs, 1947 A Rue Vaugirard-ban laktam Párizsban, az Odéon és a Boulevard Saint-Michel közelében. Még érezni lehetett a háború következményeit. A cigarettát jegyre adták. De ez mind semmiség volt. Először jártam „külföldön”, először Párizsban, s mindez ráadásul a háború borzalmai, a véres megszállás után. Jónéhány hónapon keresztül szívtam magamba Párizs atmoszféráját, semmivel sem különbözve az egész világról idesereglő festők ezreitől, akik az egész világból zarándokoltak ebbe a legendás városba. Galériákban, antikváriumokban, régi könyvkereskedőknél csavarogtam, s most már a saját számlámra fedeztem föl azt, amiről olvastunk és tanultunk. Természetesen a Louvre-t, az impresszionistákat a Jeu de Paume-ban, a Rive Gauche galériáit, a jobb parton pedig Denise Renét, a Maeght Galériát... Bába Krisztina fordítása (1947) Fejlődés A művész fejlődése, mely igen fontos vitalitásának megőrzéséhez - nem a forma Tökéletesítésében rejlik. A tökéletesítés, melyet a konvencionális szemlélet olyannyira értékel és felmagasztal, idővel az alkotás Látszatává válik, és azzá a módszerré, mellyel a művész biztosítja magának az elfogadtatást és sikert, a menedéket, lusta nyugalmat no és a presztízst. A fejlődés a művésznek az időhöz való szakadatlan hozzáidomulása, mely tart egészen szellemi ereje fogytáig (sajnos). Ha én magam vagy egy külső szemlélő nem érti művészetemet, nem találja azt egységesnek, reménykedhetem, hogy ez a fejlődés még eleven, mert az élet tulajdonsága, hogy minduntalan meglepetést hoz, s hogy a menetét nem lehet előre látni. Az én fejlődésem egyedi, eltér a másokétól. Csak az általam ismert, már lezárult fejlődési folyamatok analógiájára tudnám megközelíteni. Ez nem volna az igazi, ostobaság lenne (és mégis hány naiv cenzor tesz így). Az a bökkenő, hogy mindenkinek másban van az „egysége”, s ez csak akkor nyilvánul meg, amikor az összes művészi tény vagy azok többsége együtt van már. Akkor ami élő volt, ami kaland és meglepetés volt, 29
