Kantor, Tadeusz: Halálszínház. Írások a művészetről és a színházról - Prospero könyvek 1. (Budapest-Szeged, 1994)

I. A festészettől a happeningig

Festészet

I. A FESTÉSZETTŐL A HAPPENINGIG

Forgácseső

Ezek után felfedezem a forgácsot.

Szélei szakadozottak, a fa apró hulladékai.

Tépett. Szegény.

Nincs benne semmi a geometriából!

Egyre erősebben érzem az ilyesfajta anyagok és formák értékét.

A forgácsból emberi alakot „építek”.

Lassan új belső késztetések alakulnak ki bennem.

(Későbbi megjegyzés: sokáig megmaradnak, talán végleg... és talán nem cserélem föl őket mással...

A 60-as években majd valódi forgácsból preparálok „képanyagot”.

A SZEGÉNYSÉG ÉS AZ EGYÜTTÉRZÉS részévé válik az alkotásaimnak.)

Bába Krisztina fordítása (1947-1948)

Ovális formájú alakok

Képzeletem szüntelenül az alakok körül forog.

Természetesen ember -alakok körül.

Általában csak egy alakról van szó.

Ezzel akarom elkerülni a,.komponálás’’ procedúráját.

Az engem nem érdekel.

Nem akarok emberi alakot esztétikai manipulációhoz fölhasználni.

Fontosabb célom és gondom van: miből csináljak embert...

Bizonyos idővel azután, hogy leírtam ezirányú tevékenységemet, a geometria felhasználása az

emberi test természetének ábrázolására

számomra elvesztette radikalizmusát s így vonzerejét.

Primitív pózzá vált.

Nem találtam már benne azt a valamit, ami a művészetben a legfontosabb.

Lassan kezdtem megérteni, hogy az IGAZSÁGRÓL van szó.

Hányszor tűnt már nekem úgy, hogy a saját utamra léptem.

És ez a lelkesítő nyugtalanság az ismeretlenből érkezik, s vajon hová vezet engem...

És még egy érzés: valamiféle büszkeség.

Mely az elkövetett merész bűntettből fakad.

Megtagadtam mindazokat, akiket valódi NAGYSÁGNAK tartottak.

Sor kerül az OVÁLIS formájú alakra is.

Éles ellentéteként a Szent GEOMETRIAI kánonnak.

Forma nélkül, a szögek, vonalak, viszonyok kényszerű szigora nélkül. SZABADON!

Bába Krisztina fordítása (1947-1948)

28