Németh László - Latinovits Zoltán: Győzelem - szövegek, legendák, dokumentumok - (Budapest, 1991)
Szigethy Gábor: Győzelem, diadal nélkül (1991)
és a szervezőnek kiosztott füles, Latinovits elbeszélése s mások emlékezete szerint később. Nem a klubban, hanem a színészház folyosóján. Cserhalmi nem kilépett az ablakon, hanem kiugrott, sőt kizuhant. A történet különböző, egymásnak ellentmondó, össze nem egyeztethető részletei tetszés szerint sorolhatók. Mindenkinek van egy hiteles története arról az éjszakáról. És mindenkinek a maga története fontos. Mert mindenkivel más történt azon az éjszakán. Ezért emlékezik mindenki másképpen és másra. A szilárd pont ebben a történetben az a néhány röpülő kavics, amellyel Latinovits Zoltán másnap reggel megkocogtatta Cserhalmi György ablakát. Ok ketten tudták: nincs köztük harag. Tudták: a szikrázó, nappali fényben mindabból ami éjszaka történt mi a valóban lényeges és fontos. Latinovits Zoltán számára a legfontosabb: az előadás. Ha Cserhalmi eltörte a sarkát, nem tud este színpadra lépni. A Győzelem ifjú hőse nem sántikálhat! Igazgató és rendező már reggel összekülönböznek. (Nincs hiteles bizonyíték.) A rendező félti édes gyermekét: az általa rendezett előadást s fáradt, agyongyötört állapotban, megtépázott idegekkel, érthető, de önző elfogultsággal kizárólag saját szellemi tulajdonának tekinti az előző este bemutatott színjátékot.116 Latinovits Zoltán azt akarja: ne tartsák meg az aznapi előadást. Az igazgató azt akarja: feleslegesen ne maradjon el színházában előadás. Mindenki mondja a magáét. Aztán Latinovits Zoltán és Ruttkai Éva a Balatonra indulnak, baráti társaságban pompás rántottát ebédelnek s pillanatra mindenki azt hiheti: a zűrzavaros éjszaka után baj nélkül múlik el a nap. De az országúti elágazásnál Latinovits Zoltán és Ruttkai Éva összeszólalkoznak, Latinovits korábbi tervével ellentétben Veszprémbe akar visszamenni, le akarja tiltani az esti előadást. Ruttkai Éva szeretné ha felajzott idegállapotú kedvese vele Pestre jönne s ráadásul fut az idő, mindjárt öt óra van, neki hétkor a Vígszínház színpadán kell lennie. Szó szót követ, a vita értelmetlen és kilátástalan. Latinovits Zoltán becsapja a kocsi ajtaját, köztünk mindennek örökre vége - kiáltja (szerelmes, de valamiért nagyon ideges főkönyvelők, anyagbeszerzők, asztalosok stb. is mondhatnak, mondanak ilyen ostobaságokat, nem csak színészek! - s hamar megbékülnek szerelmükkel ők is, épp úgy mint a színészek!), autóstoppal Veszprémbe megy, Ruttkai Éva padlóig nyomva a gázpedált, Pestre. (Vajon mire emlékszik s emlékszik még valamire az az ismeretlen autóvezető, aki Füredről Veszprémbe vitte 1972. március 18-án késő délután Latinovits Zoltánt?) Este hétkor elkezdődik Veszprémben a Győzelem második előadása. Este hétkor elkezdődik a Vígszínházban az Érzékeny egyensúly ötödik előadása. Ruttkai Éva a szünetben telefonüzenetet kap, Veszprémben minden rendben van és szerelme várja őt. Veszprémben előadás közben Latinovits Zoltán hol itt, hol ott bukkan fel a színházban és a színpadon, láthatóan felajzott, valamire készül. Az előadás szünetében a nyitott színpadra megy, a közönség tapssal fogadja őt, s Latinovits Zoltán beszélni kezd a nézőtérre lassan visszaszállingózó nézőknek: Cserhalmi György eltörte a sarkát, így nem lehet tovább folytatni az előadást, amely az ő szellemi tulajdona, s ezért félti, elnézést kér... Nem tudta: az igazgató közben intézkedett, hogy vegyék hangszalagra az elhangzottakat. Amíg beszélt, valaki (?) kikapcsolta a világítást. Latinovits a sötétben folytatta: fejből beszélt, nem papírból. (Ezért is képtelenség azt állítani, hogy néhány hónappal később, baráti társaságban felolvasta azt a beszédet, amely Veszprémben március 18-án a színpadról hangzott el.117) A hangfelvételt a színház igazgatója - tárgyi bizonyíték! - átadta dr. Kapor Károlynak, a Tanács Művelődési Osztálya vezetőjének, aki hivatalos dokumentumként őrizte páncélszekrényében. Amikor a hetvenes évek derekán távozott hivatalából, a magnószalagot a páncélszekrényben hagyta. Ma már kideríthetetlen, mi történt a hangfelvétellel. Talán őrzi valaki. Talán megsemmisítette valaki. Ha szerencsénk van: kallódik valahol s egyszer talán előkerül. 245
