Hegedűs Sándor (szerk.): IV. Országos Színházi Találkozó 1985. május 27 - június 9. (Budapest, 1985)

Békéscsabai Jókai Színház

llo

kor egy egész furcsa hely illeti meg ezt "A bor" cimti játékot a magyar drámairodalom történetében. Hasonló ahhoz, mint az olasz drámában Goldonis "Két úr szolgája" cimü vigjátéka, ahol a commedia deli*arte figuráit felhasználva, de azokat már másképpen játszva maga mögött hagyja a commedia dell’arte müfogát.

Persze lehet, hogy ez az összehasonlitás eleve hizelgő Gárdonyira, s az egész nem ilyen jelentős. Na most: az, ahogy tegnap eljátszották ezt a darabot nekünk, az nyilván a megközelítési módok egyike. A magam részéről ezt a megközelítési módot elfogadom. Már csak azért is - ahogy ezt az előbb említettem -, mert egyre jobban éreztem magam az előadás alatt. De nemcsak én éreztem jól magam, hanem észrevételeim szerint a közönség is jól szórakozott. Az előadás végén igazán szép volt az ünneplés is. Nagyon őszintének tűnt, s ezt bizony nem tudnám ugyanígy elmondani az eddig látott vidéki előadásoknak pesti fogadtatását illetően. A tegnapi taps sokkal egészségesebbnek tűnt, mint a tegnapelőtti nyíregyházi színház bemutatkozásánál tapasztalt taps. Ez persze nem jelenti azt, hogy mindennel egyet is értek abból, amit láttam tegnap este. Véleményem szerint ez az előadás úgy lehetett volna még jobb, ha azt a rendezői törekvést, mely eléggé nyilvánvalóvá vált, még következetesebben valósította volna meg a rendező. Mire gondolok? Lehet persze, hogy a rendező nem ért egyet azzal a koncepcióval, melyet én neki tulajdonitok, de nekem úgy tűnt, hogy Giricz Mátyás alapállása az, mint a fapofával előadott viccé. Vagyis: én most ezt eljátszatom, kö-