Hegedűs Sándor (szerk.): IV. Országos Színházi Találkozó 1985. május 27 - június 9. (Budapest, 1985)
Békéscsabai Jókai Színház
- Ill ríilbelül úgy, ahogy akkortájt az színpadra kerülhetett, s a közben eltelt idő egy olyan komikus látószögben láttatja majd a színpadon történteket, mely alapvetően humoros benyomást ad. Én ezt a koncepciót alapvetően igaznak is tartom. Az más kérdés, hogy ebbe a koncepcióba nem illik bele az a nagyon jó, már-már szürrealista ötle^, hogy még a fát is eljátsszak. Na most: nem tudom eldönteni, hogy kárhoztassam-e ezt az önmagában nagyon jó ötletet azért, mert látomásom szerint nem illik a rendezés alapkoncepciójába! A szünetben, mikor eztazt hall az ember, arról beszélgettek többen is, hogy miért kellenek élő állatok egy előadásba! Volt, aki még azt is megjegyezte, hogy büdös volt a malac, s zavarta az előadás élvezetében. Engem az élő állatok nem nagyon zavartak. Nem az első előadás, ahol élő állatokkal találkozom. Sokkal több gondot okozott az kis piramis-szerű malac ól, mely látható volt a színpadon. Én ilyet még nem láfcfeam, de lehet, hogy ez csupán az én tájékozatlanságom. A diszlet csak azért érdekes itt, mert nyilván egy többé-kevésbé reális paraszt-portált próbált imitálni, s ezért ütköztem meg ezen a kis piramison. Egyébként azért elfogadtam nemcsak a diszletet, hanem az előadás stílusát is. Lehetett volna persze sokkal jobban idézőjelek közé tenni a darabot, de egyáltalán nem biztosi hogy akkor jobb lett volna. Ahhoz, hogy ezt el lehessen dönteni, látni kellett volna azt az előadást is, amelyik idézőjelek közé teszi a darabot. Amig nem látok másik előadást, ez igy nekem jó. Ami örvendetes volt a számomra, bár nem meglepetés, hiszen - ha ritkán is, de azért - láttam én a békésesabaiak-I
