Hegedűs Sándor (szerk.): IV. Országos Színházi Találkozó 1985. május 27 - június 9. (Budapest, 1985)

Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház

I

IGLÓDI ISTVÁN:

Szeretettel üdvözlöm a megjelenteket. Én nem akarom mindjárt az elején mindazt elmondani, amit erről az előadásról gondolok. Vita közben majd nyilván meg fogom ezt tenni. Azzal kezdeném tehát felszólalásomat, hogy véleményem szerint mindenféleképpen jó dolog, hogy ez az előadás eljött ide, jó dolog, hogy ezt az előadást ennyi ember megnézhette, mivel alapjaiban egy sikeres estének éreztem a tegnapit. Az alapimpresszióm tehát ez. Pár szót azonban szólnék bevezetőképpen arról is, hogy melyek voltak azok az effektusok ebben a produkcióban, melyeket vagy nem értettem pontosan, vagy pedig nem szerencsés módon kerültek az előadásba. Hogy aztán igazam van-e, majd a vita során kiderül. Legalábbis remélem.

Számomra a tegnapi előadásnak volt egy habkönnyű rétege, melyet rendkivül élveztem. Volt aztán egy másik rétege - arra a rétegre gondolok, melyet a Holl István által eljátszott figura reprezentált -, amely réteg megpróbált mélységeket felmutatni a darabban. Itt nem csupán a szinészi alakításra gondolok, haném elsődlegesen a rendezői koncepcióra. Na most ez a két, egymásnak ellentmondó réteg bennem nem tudott igazán szervessé válni. Maga az előadás számomra nem nagyon igazolta ezt az előbb említett mélységigényt. Az előadás rendkivül jókedvű volt, rendkivül jópofa volt, s éppen ezért nem értettem, hogy miért jött elő benne a bohóc, s miért akart valami rettenetesen mélyet mondani? Ez az egyik problémám az előadással. A másik pedig az, hogy nem értem a végén az ikreket.- 79 -I