Hegedűs Sándor (szerk.): IV. Országos Színházi Találkozó 1985. május 27 - június 9. (Budapest, 1985)

Debreceni Csokonai Színház

I- 146 -jegyezném - egészen kiemelkedő, különleges értékű alakításokat is láttam. Most csak néüany nevet említenék meg azok közül, akik nekem a legjobban tetszettek! Lipcsey Tibor, Csorna Judit, Kállay Bori, Vizi György, Dánielfy Zsolt. Nagyon fontos dolog tehát: egy sor olyan tehetséges ember van ebben a színházban, akikre lehet építeni. A másik nagy erénye ezeknek a fiataloknak - ezt egyébként sok színháznál nem lehet elmondani -, hogy nagyon szépen beszélnek. Nem volt olyan a színészek között, akinek a szavát nem lehetett érteni, és nem csak az első sorokban. Ez annál is örvendetesebb, mert mint hallhattuk, magas mesterségbeli tudást igénylő dikciók vannak a darabban, szédületes tempója kell hogy legyen a szövegnek, s ennek egészen kiváló szinten felelt meg az együttes. A harmadik dolog, aminek nagyon örültem az az volt, hogy milyen élő az előadás. Láttam Debrecenben is és elmondhatom, hogy ott is ugyanolyan forró sikere volt, mint ahogy azt tegnap tapasztalhattuk. Bár tegnap az volt az érzésem, hogy az első negyed órában még feszélyezett volt az együttes, de már Truffaldinó első nagyj'elenete után kezdett az egész átmelegedni, átforrósodni, s ilyen is maradt végig. Itt is nagy siker volt; taps, nevetés. Annyi halott előadást lehet látni manapság, ahol egyszerűen nem jön létre kontaktus a nézőtér és a színpad között. Nagyon örvendetes tehát, hogy ez egy élő előadás.

Nagyon jónak éreztem a rendezői munkát is, - bár néhány dologban vitatkoznék, de - nagyon sok ötlettel gazdagította ezt a darabot« Ami nekem elsősorban problematikusnak tűnt,