Dés Mihály (szerk.): A százéves Operaház válogatott iratai (Budapest, 1984)
A százéves Operaház válogatott iratai
Hogy csak néhány példát említsek, bátorkodom röviden felsorolni, hogy a legösszevágóbb előadásoknál az egyik kritikus azt találja, hogy az énekkar zilált volt; a másiknak ingadozott a zenekar; a harmadik nem hallotta a zenekartól az énekkart és azt kívánja, hogy a zenekar egyszerre fejtsen ki erőt és discretiót, a mi körülbelől épp oly képtelenség, mint ha egy tüzértől azt kivánnám, hogy az ágyút lassan süsse el, ne hogy nagyot durranjon. A negyediknek nem vagyok zseniális és így tovább; szóval: mindegyik talál gáncsolni és kifogásolni valót. Excellentiád tudja, hogy nekem mindig ki kellett állanom a placzra, mindenféle inczi-finczi kis énekesnőkkel és énekesekkel és hogy nem vétettem figyelembe, váljon az általam vezénylendő előadások előkészítésére volt-e elegendő idő engedve? A folytonos gáncsoskodás végre is úgy a hazai, mint a külföldi publikum előtt deskreditálja az embert. És ez az, ami rám nézve nem lehet közönyös. Nekem azt a kis művészi reputatiót, mit évtizedeken át keservesen kivívtam magamnak, minden áron meg kell óvnom. Ez pedig meggyőződésem szerint csak úgy lehetséges, ha Budapesti állásomat elhagyom. Hízelgés, pajtáskodás vagy anyagi áldozatok árán soha sem kívántam elismeréshez jutni, mert az ilyen úton módon nyert elismerés előttem semmi erkölcsi értékkel nem bírt. A színháznak sincs érdekében, hogy egy olyan karmesterhez kösse magát, ki a budapesti kritika magas igényeinek sehogy sem képes megfelelni. Ha idegen országban erős kritikát vagy gáncsot kell tűrnöm, nem fog annyira fájni, mint a hogy fáj hazámban, a hol annyi év óta működöm. Ezeknél fogva bátorkodom excellentiádat újból megkérni, hogy f.é. október vagy november hótól kezdve engem szerződésem alól kegyesen felmenteni méltóztassák. Ha jól vagyok értesülve, felség-folyamodványom nem lett elutasítva; azonban az igazgatóság vagy intendantura, még sem intézte azt el kedvezőleg. Kérésemet megújítva maradok Excellentiádnak kiváló tisztelettel Békés-Csaba, 1890.VI.11. alázatos szolgája Erkel Sándor 48. BENICZKY FERENC ERKEL SÁNDOR FELMENTÉSÉT ELUTASÍTJA, SZERZŐDÉSÉT MEGHOSSZABBÍTJA 48 biz. 1890 Nagyságos Erkel Sándor úrnak, a M.Kir.Operaház karnagyának Békés-Csabán Nagyságod a f. hó 11-én Békés-Csabáról hozzám intézett soraiban 65
