Dés Mihály (szerk.): A százéves Operaház válogatott iratai (Budapest, 1984)
A százéves Operaház válogatott iratai
46. JÓTÉKONYCÉLÖ ELŐADÁS A LEÉGETT NÉMET SZÍNHÁZ TAGJAINAK SEGÉLYEZÉSÉRE 5826 szám 1889 Nagyméltóságú Belügyminiszter úr, Kegyesmes Uram! A m.kir. operaház és a nemzeti Színház tagjai a leégett német színház szükségben szenvedő tagjainak segélyezése céljából közös előadást kívánnak rendezni, s kérést intéztek hozzám, hogy ez elő adás megtartására engedjem át az operaházat. A két színház tagjainak dicséretére váló ezen collegialis és humánus elhatározását melegen pártolva kérem Nagyméltóságodat, hogy az operaháznak az 1890 január 3-án, azaz szabadnapon leendő átengedésére nekem a felhatalmazást annál is inkább megadni kegyeskedjék, minthogy a népszínház is tart a leégettek javára előadást, s a m.kir. operaház és a nemzeti színház itt el nem maradhat. Azon kijelentésem mellett, hogy az előadás rendezésével a szín házakat semmi nemű kiadás vagy költség terhelni nem fogja, kérem Nagyméltóságodat, hogy elhatározásáról engem sürgősen értesíteni méltóztassék. Fogadja stb. Budapesten, 1889 december 28. Beniczky intendáns 47. ERKEL SÁNDOR FELMENTÉSI KÉRELME 48/1890 biz.op.sz. Nagyméltóságú Intendáns Úr! A lefolyt színházi idény befejezése előtt ismét folyamodtam az igazgató úrhoz, hogy f.é. október vagy november hótól kezdve szerződésem alól felmenteni szíveskedjék. Kérelmem indokolásául röviden előadtam, hogy a viszonyok Budapesten rám nézve igen kedvezőtlenek, és úgy látszik sehogy sem akarnak kedvezőbbre alakulni. A válasz tagadó volt. Előbbi beadványaimban, úgy hiszem, eléggé indokoltam távozási szándékom okát. Ha most még hozzáteszem, hogy azon méltatlan és igazságtalan bánásmóddal, melyben az úgynevezett kritika folyton részesít, sehogy sem vagyok kibékülve, a szükségesnél több indokot hoztam fel, hogy minden igazságosan gondolkozni tudó belássa, hogy kérelmem méltányos és jogos.
