Dés Mihály (szerk.): A százéves Operaház válogatott iratai (Budapest, 1984)
A százéves Operaház válogatott iratai
[Felzeten:]magamévá téve a scenikai főfelügyelő Úr - valamint a főrendező Úr csatolt előterjesztését: kérem a titkár urat a vonatkozó rendelet megszerkesztésére és bemutatására. Budapesten, 1900. X. 14. Mészáros Imre igazgató. 116. TAKÁCS MIHÁLY MENTESÍTÉSE A RAVATALON FEKVÉSTŐL A „TETEMREHlVÁS"c. OPERÁBAN 5570 sz. 1900 Kegyelmes Uram! Takáts Mihály magánénekes, a holnap első előadásra kerülő „Tetemre hívás" operában Bárczy Benő személyesítője a f. hó 2- án tartott teljes próba után szóbelileg azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy mentsem föl attól, hogy a darab Il-ik képében a ravatalon kelljen feküdnie, s intézkedjem kontrafigurával való helyettesítéséről . Én a szcenikai hatás érdekében megtagadtam a művész kérését, sőt a f. hó 3-án 5531 . sz. a. hozzá intézett levelemben ismételten figyelmeztettem, hogy a II. képben való személyes közreműködését el nem engedem. A művész ma a 2./ alatt csatolt levelet írt hozzám s ebben valamint újabb szóbeli értekezés folyamán bejelentette, hogy magas fokú idegessége miatt képtelen a Tetemre hívás II. képében a ravatalon feküdni, s kényszerítés esetén orvosi bizonyítvánnyal fogja kérésének okát igazolni. Ennek folytán kénytelenítve éreztem magamat arra, hogy a művész kérésének engedjek, mert magam is beláttam, hogy impressiók nak ellentállni nem tudó, ideges ember, a milyen Takáts is, hosz szabb ideig tartó megrendítő jelenetben halottként szerepelni alig képes a nélkül, hogy egészségét ne kockáztassa, vagy a jelenetet el ne rontsa; Takátsnak mint állítja, az I. kép végén az öngyilkosság után a rövidebb ideig való fekvés alatt is csak a legnagyobb megerőltetésébe kerül, hogy nyugalmát megőrizze. Takátsot ennélfogva felmentettem a Il-ik képben való személyes közreműködéstől, s minthogy egy második megfelelő jelmez áll rendelkezésünkre, már a mai főpróbán statisztával helyettesítettem őt, arról is meggyőződtem a főpróbán, hogy a helyettesítés nem ront le semmit az illúzióból, a halott helyzete is olyan, hogy alig lehet a statisztát Takátstól megkülönböztetni. Különben más művek előadásánál is az szokott eddig történni, hogy a művészek megkíméltetnek attól, hogy a szinen halottként hosszabb időn keresztül kelljen feküdniük, pl. Bánk bánban Melinda, Gertrúd, a kontrafigurával helyettesítik őket: arra pedig ily hosszú jelenet alatt oly exponált helyzetben kelljen a művésznek feküdnie, mint a Tetemre hívásban Bárczy Benőnek, -
