Efrosz, Anatolij: Szerelmem, a próba - Korszerű színház (Budapest, 1982)
úgymond, közvetlen köze van a művészet mai ritmusához, mérgesek és nevetnek. Számukra első a lélek bonyolultságának feltárása, amit természetesen attól a dramaturgiától függően végeznek el, amellyel éppen dolguk van, és természetesen a fiatalságuktól is függően, és ezért nem elég bölcsen. Egyszóval mindebből egyszerű volna azt a következtetést levonni, hogy Jefremov a realizmus ellenfele - egész egyszerűen félreértés." Csakhogy nem mindenki vélte így. Idézek ugyanabból a cikkből még egy részletet. „Amikor egy olyan mester, mint Jakut — éppen ő írta a szóban forgó cikket a Szovjet Kultúrában — antirealizmussal vádolja Jefremovot, arra gondoltam, hogy a realizmusnak többféle felfogása van, és Jakut egy másfajta felfogást vall a magáénak, mint például én vagy Jefremov. Szerintem nagyon érdekes volna ezt tisztázni. Tehát a Két szín rendezője a Szovremennyik színházban ellenzi a realizmust, a Jermolova színházban a Csodabogár címszerepét játszó színész pedig védelmezi. Ám legyen! Ha az egyiket tényleg nem tekintjük realizmusnak, a másikat viszont igen, akkor én inkább ahhoz az irányzathoz csatlakozom, amely, mondjuk, a Két szín-ben testesül meg, minden gyengének és tévelygésének ellenére. Mert forró, közvetlen kiállásra kész realizmust látok benne. Semmi rosszat nem akarok mondani a Csodabogár főszereplőjéről. Nem akarom sem absztrakcionizmussal, sem szimbolizmussal vádolni. De ha már vitára került sor, rögtön ki kell mondani, hogy a Két szín forró, közvetlen kiállásra kész realizmusa többet nyom a latban, mint a Csodabogár főszereplőjének kissé hűvösen fennkölt, formai szempontból mesterileg kimunkált realizmusa, noha, kétségtelenül, ez is realizmus. Azt mondják, hogy az a realizmus, amelynek Jefremov hódol, sekélyes, naturalista, és létezik még egy emelkedett realizmus, az, amelyikért Jakut száll síkra. Érdekes emlékezetbe idéznünk, hogy annak idején Jakut tanítóját, Lobanovot is vádolták kicsinyes, alantas látásmóddal, túlzott zsánerszerűséggel és még sok mással. És ime, ma Jakut, aki egyrészt a legnagyobb mértékben szolidáris Lobanovval, másrészt valamelyest eltávolodott tőle ennek a for86