Efrosz, Anatolij: Szerelmem, a próba - Korszerű színház (Budapest, 1982)
méternyire. Megőriztem egy felvételt annak az estének a nézőteréről. Az első sorban, feszülten előrehajolva ül G.N. Bojadzsijev professzor. Más fényképeken a színészek és nézők örömteli arca az előadás után. Kezet szorongatnak, virágot ajándékoznak, autogrammot kérnek. Ez volt egyik legboldogabb estém. Amikor a helyzet rossz, különösen amikor úgy tűnik, hogy csaknem ötvenéves fejjel semmi értelmeset nem csináltam, amikor úgy rémlik, hogy az embert senki sem szereti, kinyitom a fotóalbumomat ezekkel a képekkel, és soká nézegetem őket. Többet, sajnos, nem volt alkalmam a Szovremennyikben dolgozni. De állandó nézőjük vagyok. Mint azelőtt, most is, tisztelem és szeretem őket — és veszekszem velük. Mint azelőtt, most is, elragad művészi energiájuk és tehetségük. Mennyivel rosszabb volna, ha nem léteznének. Mulatságos visszaemlékezni rá, de valamikor újságcikkben kellett megvédenem Jefremovot az ellen a vád ellen, hogy ő és a többi, akkor még fiatal rendező, amint mondották róluk, a realista színház ellenfeleiként lépnek fel. íme néhány részlet abból a cikkből: „...Jefremovot azelőtt minta Központi Gyermekszínház színészét ismertem, aki mindenben igyekezett realista lenni. Partnerei egyszerűen nyögtek miatta — olyan szőrszálhasogató volt a legigazabb, leghelyesebb megoldás keresésében. Aztán láttam, mindenféle túlórás és éjszakai próbán tanítványaival a MHAT Iskola-stúdiójában, amikor elhatározta, hogy saját színházat szervez, hogy abban modern realista előadásokat rendezzen, olyanokat, amilyeneket, véleményük szerint nem sikerült abban az időben a MHAT-nak színpadra vinni. Lehet, hogy ezzel kapcsolatban Jefremovot túl magabiztos embernek lehetne nevezni, de semmiképpen sem a realizmus ellenfelének . A Szovjet Kultúra c. lapban pedig ez állt: a realizmus ellenfele . Ez végképp nem illett Jefremovra. Aztán a Szovremennyik egymás után mutatta be előadásait. Ezek hol jók, hol rosszak voltak, de valamennyi hibájuk és sikerük ugyanabból a realizmusból fakadt. Aki dolgozott a Szovremennyikban, tudja, hogy milyen erősek színészei a hősök belső pszichológiájának kidolgozásában, milyen eleven a fantáziájuk. Amikor jelenlétükben egy pszeudoújító a gyorsan rohanó autókról és vonatokról kezd beszélni, amelyeknek 85
