Efrosz, Anatolij: Szerelmem, a próba - Korszerű színház (Budapest, 1982)
pedig gorombáskodott vele... Andrej rengeteg pénzt vesztett a kártyán... Még egy fél év a moszkvai utazásig... Holnap újra dolgozni megy... Nincs már ereje, nincs már kívánsága. Agyában kavarognak a gondolatok. Szinte a teljes felvonáson át hallgat, borús kedvvel járkál a szobában, félrehúzódik a többiektől, majd befogja fülét, és mintegy menekülve az ablak alatt felhangzó harmonikaszó elől, suttogja: „Moszkva, Moszkva, Moszkva..." A harmadik felvonásban úgy jön be a szobába, mintha menekülne valaki elől, bebújik a pamlag sarkába, párnákkal veszi körül, elbarrikádozza magát — zavarják az emberek, sokan vannak a szobában, nem jut hozzá, hogy bármit is gondoljon, megértsen. Minden imbolyog körülötte, fenyegetően rátámad, rémálomként telepszik rá. Ki akarja tépni magát ebből a lidércnyomásból, ki akar szakadni belőle, szinte már fizikailag. Elhesseget valamit kezétől, fejétől, egyik oldalról a másikra dobálja magát — nem tud kiszabadulni. Felkiált. Olga átöleli, lecsillapítja hánykolódását, hisztériáját. A felvonás végén pedig megretten minden nesztől, minden hangtól, ördög tudja, mi rémlik fel neki Csebutikin padlójának megszokott nyikorgása mögött. Mindig elkerülte a figyelmemet, hogy a negyedik felvonásban Fedotyik a búcsúzáskor épp Irinát és Tuzenbachot fényképezi le. AKIK OTTMARADNAK. Épp őket. Drámai árnyék a leendő házaspár fölött. Fénykép a kárhozottakról. Félóra múlva Tuzenbach már halott. Fekete civil kabátot és kalapot visel. Irina félig-meddig a felesége, félig-meddig tanítónő. Elcsendesedett, engedelmes a sötét kabátban. És, mintegy önmagát nyugtatva és biztatva egyre csak ismételgeti: „A kocsis mindjárt jön a holmiért... a kocsis mindjárt jön a holmiért"...„mindent elkészítettem... mindent elkészítettem." „Új élet kezdődik". „Csak az Isten megsegítene". AZUTÁN - MEGÖLIK A BÁRÓT. A Három nővérben hiányzott belőlünk a kellő intelligencia. Jómodor? Lehet, hogy modorunk sem volt, de végül is nem ez a fő. Valószínűleg nem voltunk elég tartalmasak. Csehov hőseinek intelligenciája mondhatni velük született - vérbeli értelmiségiek. A poézis a vérükben van. Mi pedig inkább az 77
