Efrosz, Anatolij: Szerelmem, a próba - Korszerű színház (Budapest, 1982)

benne. S ami lelkében végbemegy, nem kevésbé komoly, mint az előbb látott utcai verekedés. A láncnak egyik láncszeme ez, a hideg és kevély gonoszságnak egyazon világa. Romeo szíve csordultig telt e gonosz világ elleni tehetetlen haraggal, kárhozottnak érzi magát. „Nem is nevetsz?" — kérdi Benvoliótól, dühös monológja után. Benvolio hallgat, majd komolyan válaszol: „Nem, testvér, könnyezem." S ez így igaz! Csak az előbb zajlott le ez a hirtelen, semmiből támadt verekedés, most pedig barátja gyötrődik a szeme előtt. Ha a lányok tizennégy éves korban anyává lehettek, akkor ezek az emberek tizenhét éves korukban már igazán nem gondolkodhattak gyerekesen! „De Romeo! Megőrültél?" - kérdi Benvolio. „Nem - feleli a kisfiú Romeo -, csak bilincsben vagyok, mint az őrült..." Nem véletlen tehát, hogy Rómeót oly gyakran alakították felnőtt színészek. De azután a nézők megunták kövér pocakjukat, és nagyon fiatal színészeket kívántak látni e szerepben. De hogyan egyeztethető össze az ifjúság a mély érzelmekre, tág látókörű gondolkodásra, a helyzetfelismerésre, az ellentmondások átérzésére való képességgel?

Az ifjú Benvoliót is úgy kell megjeleníteni, hogy ne legyen színtelen, és ne vesszen bele a tömegbe. Romeo nem akárki előtt nyílik meg ily hirtelen és nyíltan. Benvoliónak tehát nem szabad Rómeóra ráijesztenie, de ki kell szednie titkát, állhatatosnak és kedvesnek kell lennie, minden fordulatot és váratlan rezdülést értenie kell, hogy ne mulasszon el semmit, hogy megártsa őt, és tovább fűzhesse a beszélgetést, ki kell tartania és el kell érnie célját, ami nem más, mint hogy másnap Mercutióval hármasban elmenjenek a bálba, hogy ott a sok szép nő mellett végre elhalványuljon ennek az átkozott Rózának a csillaga.

Nagy baj, ha Irina szavai a munkáról egy költői hangulatú kisaszszony naív szavai maradnak. Ez esetben a nézők ironikusan figyelik beszédét, és semmiféle kapcsolat nem jön létre Irina s a teremben ülő fiatal vagy akár kevésbé fiatal nézők között — mivel egyikük sem issza reggeli kávéját az ágyában, és nem déli tizenkét órakor kel fel.

Át kell érezni Irina sóvárgását a munka után. Felébred - fáj a feje, céltalan nap áll előtte. Apja a korai felkelésre tanította. Felébredt, és nyitott szemmel fekszik.

Manapság valóban nem kávézunk az ágyban, de ma is a kielégítet-75