Efrosz, Anatolij: Szerelmem, a próba - Korszerű színház (Budapest, 1982)

amiről Olga beszél. Ha az ember mással foglalkozik, mint amiről beszél, gondolatai lassan formálódnak. A cselekmény valószínűleg a megszokott körülmények között kezdődik meg — járkálnak a házban, álldogálnak, Olga füzeteket javít, közben pedig apjáról beszél. Ez az első névnap apja halála óta. Csend van. Kevés a vendég. Nincs élénk beszélgetés. Mindenki el van foglalva.valamivel. Mása a díványon hever, olvas. Irina elgondolkodva nézi a padlót. A fér­fiak békésen beszélgetnek. Szinte nincs is semmiféle kezdet. A cse­lekmény akkor kezdődik, mikor megjön Versinyin. Megérkezett apa egyik bajtársa, méghozzá Moszkvából! Felhangzik az induló, közben tovább járkálnak, unottan ténferegnek, egyik szobából a másikba. Egyikük lassan eszeget egy bonbont, és hallgatja az indu­lót. Tuzenbach táncra kéri fel Irinát, de Irinának nincs kedve hozzá. Mindenki éli a maga életét. Nem színdarab kezdődik, ha­nem az élet folytatódik. Vége az indulónak, csöndben járnak-kelnek tovább. Tuzenbach alig hallhatóan újrajátssza az induló dallamát a zongorán. Nem szóbeli kapcsolat, hanem A MEGSZOKOTT KÖZÖS ÉLET kapcsolata fűzi össze őket. Mindenben egyfajta sóvárgás, valamiféle emberi sivárság, kény­szerű tétlenség nyilvánul meg. Tengődés, tétlenkedés, várakozás valamire. Közben pedig a hétköznapi élet, a megszokott kis fogla­latosságok. Az apa már nincs az élők sorában, a névnapon néhány ember lézeng, s akkora a csönd, mint a pusztában. Olyan díszletre van szükség, amely mindezt pontosan kifejezi, és feltétlenül új; nem csupán egy nagyablakos szoba kell, mögötte pedig nyírfák. Ezt már láttuk, ezt már ismerjük. Az alkotómunkának csak akkor van értelme, ha új dolgot tár fel — legyen az akár csak morzsányi. Miből induljunk ki? Értékes, intelligens emberek a száműzetés­ben? De ezt megint nem szabad külsőségekkel, papírízűen ábrá­zolni. Talán az egész színpadteret elfoglaló, nagy (igaz, a mi színpadunk kicsi), sötét színű dobozt kellene csinálni kátránypapírból? És a kátránypapírra nagy, fehér áttört ablakot festeni? De nem kor­rekt kivitelezésben, hanem egy összefüggő, tekervényes, picassói vonallal. Ez szép és nyugtalanító lesz. Középen nagy, fényes csillár. És igen könnyű bútorok. Sok evő­52

Next

/
Oldalképek
Tartalom