Efrosz, Anatolij: Szerelmem, a próba - Korszerű színház (Budapest, 1982)

Romeo és Júlia előadásának kezdetén — ábrándozom, mielőtt hozzáfognék a tragédia rendezéséhez - a színpad közepén magas márvány síremlék áll, amelyet díszes kerítés vesz körül. Félig fekvő helyzetben egy fiatalember hever a földön, lábát messzire nyújtja. Egy másik a rácshoz támaszkodik, rákönyököl. Egy harmadik a kerítésen ül, lábát átveti a sír előtti kis előkertbe, közömbösen nézi a márványalakot. Oldalt, az előszínpad közelében, mimuspózban, hajlott háttal és szétvetett lábbal szintén fiatalember áll. Fejét hátraveti, emlékeibe merül.

Hosszú csend, csupán egyikük kopogtatja bágyadtan a kerítést. A másik elgondolkodva hol erre, hol arra fordítja fejét, mintha a madarak énekét figyelné. Amikor már pattanásig feszült a csend, az előszínpad közelében álló ifjú megszólal, elmondja az előhang első strófáit és bánatosan hallgatja, hogyan távolodik és hal el a hang, s tér vissza a puszta gondolat:

A szép Verona tárul itt elénk.

Hol két jeles család vetélkedett.

Ős gyülölségük új csatákon ég.

És polgár-vér szennyez polgár-kezet.

A fiú tovább figyel a szomorú visszhangra.

Vad vérükből egy baljós pár fakadt:

Gonosz csillagzatok szülöttei.

E két szerelmes sírja lesz a hant,

Mely a csaták vasát elföldeli.

Évenként visszatérő szertartás ez, sajátos óda a régmúlt tragikus történetről.

De az örökkévalóság pillanatát a mindennapi élet váltja fel. A földön heverő ember vadul előredöfi kardját, mintha le akarna szúrni valakit, azután felélénkülve felugrik, és máris vagdalkozik, kardját suhogtatva ide-oda ugrál. Arcát vörösre festi az indulat. A két fiatalember gonosz pillantásokat vetve rá, lassan távozik. Ő pedig extázisbán forgolódik és suhint, suhint és forgolódik, míg csak kimerültén le nem dobja kardját, majd maga is földrerogy, s elmondja a színdarab első mondatát:

— Kardot rántanak? Ezt nem nyeljük le szó nélkül!

Sámson ő, Capulet szolgája. Megkezdődik párbeszédük a másik szolgával, Gergellyel, amelyből kiderül, hogy Sámson veszedelmes, harcias tahó, Gergely pedig éles nyelvű gúnyolódó. A jelenettem-40