Efrosz, Anatolij: Szerelmem, a próba - Korszerű színház (Budapest, 1982)

pója lassul. Sámson időről időre vívó mozdulatokkal szakítja félbe, Gergely pedig leengedi könyökét a kerítésről, kissé meginog, azután tovább támasztja a rácsot.

Montague szolgái, Boldizsár és Ábrahám megjelenésével megváltozik a kép. Sámson harciassága egy perc alatt lelohad, csöndben előre taszigálja Gergelyt.

Leülnek a kerítés két oldalán, és hosszú játék kezdődik; idétlen huzavona az elkerülhetetlen harc kezdetének elodázására.

Hol ki akarják provokálni a botrányt, nehogy gyávának tűnjenek, hol ravaszul visszakoznak, mert tudják, mire vezethet a kötözködés.

Egyszóval mindenki beszél bele a vakvilágba, tempósan szidalmazzák egymást. Reggel van, süt a nap, tétlenség.

Hirtelen megdermednek, meglátják Tybaltot, és mint láncukról szabadult kutyák, vadul marakodni kezdenek, hogy gazdájuk előtt bizonyítsák hűségüket. Mindezt váratlanul, vadul, durván és lakáji szolgalelkűséggel teszik, hogy Tybalt kedvére szemügyre vehesse őket, és elszórakozzék rajtuk. Egyébként valakinek már megsebezték az arcát, kiverték a fogát, vagy sebet ejtettek a karján.

Kiáltozva ugrik elő Benvolio, hogy szétválassza a verekedőket. Szétcsap köztük, szétválasztja őket, mindenki liheg, törölgetik verítéküket.

Tybalt messziről nyugodtan szemléli mindezt. Benvolio szeme találkozik az övével; megtorpan. Szünet. Farkasszemet néznek egymással, majd Benvolio elfordul, távozni akar. Ekkor Tybalt lassan felemelkedik helyéről: „Pojáca, védd magad"! És gúnyolni kezdi. A józan Benvolio meg akarja őrizni hidegvérét, de Tybalt, végül rákényszeríti, hogy védekezzék, azaz felvegye vele a harcot. És újra verekedés támad, de ez most már komolyabb, mint az előbbi. Átugrálnak a rács fölött, elesnek, az emlékmű körül rohangálnak, nekilendülve osztogatják a csapásokat. Valaki elesik, mind rárontanak, fojtogatják. Tragikus zene hangzik fel. Újra vér buggyan ki, újra oldalra ugrik valaki, hasra szorított kézzel, egy másik összegörnyedve arcraesik.

A herceg kíséretének néhány tagja villámgyorsan ott terem. Lefogják, szétrángatják, szétválasztják a verekedőket. Rendet teremtenek. S ekkor belép a herceg. Beteges külsejű ember, haragosan méri végig a jelenlévőket. Szája megvetően legörbül, fejét csóvál41