Efrosz, Anatolij: Szerelmem, a próba - Korszerű színház (Budapest, 1982)

toztak semmiféle „sorba". Külön úton jártak — Magányos színészek voltak, nem egy művészeti iskola képviselői, hanem egyszerűen tehetséges vagy igen tehetséges emberek, akik szívvel-lélekkel készültek szerepükre, rádiós- és televíziós felvételükre. Néhányuk nem a maga hibájából került ebbe a helyzetbe, úgy adódott, hogy nem kerültek össze tehetségükhöz méltó kollektívával; mások szűklátókörűén, primitíven értelmezték a művészetet, s tudatosan váltak ilyenné. így vagy úgy, én mindig úgy érzem, hogy még a legtehetségesebb színészek művészetének is korlátokat szab, ha nem állnak mögöttük hozzájuk hasonlóak.

Moszkvin és Hmelev tehetsége rendkívül TARTALMAS tehetség volt. Úgy tűnik, vannak üres, és vannak tartalmas tehetségek. Moszkvin és Hmelev láttán az emberben mindig az a benyomás támad, mintha gyönyörű könyvet olvasna.

E művészeknek volt egy különleges sajátosságuk — mintegy magukba szívták az irodalmi anyagot és a mögötte rejlő élet-matériát; Moszkvin játéka hatalmas művészi élményt nyújtott még akkor is, amikor a Sebészet című kis elbeszélést adta elő. Művészi alkatuk a szivacshoz volt hasonló.

Az üres tehetség egészen más. E színészek szintén tehetségesek, hiszen minden színészi adottsággal rendelkeznek: van színpadi vonzóerejük, szuggesztívek, temperamentumosak, van emberábrázoló képességük.

Szerepeiket okosan, ötletesen építik fel, mindez azonban nem több színházi mutatványnál, színészkedésnél, nincs mögötte tartalom — a tetszetős lepel mögött fal áll, vagy egyszerűen űr tátong.

A „tartalmas" színészek közé nem csupán színházművészetünk klasszikusai tartoznak. Sok ilyen tehetséget ismerek ma is. Igen nagyra becsülöm például Jurszkijt. Nagyon sok színész pusztán hakninak tekinti a televíziós fellépést. Jurszkij és a hozzá hasonló művészek azonban, bárhol lépnek is fel, mindig gazdag és bonyolult emberi életeket tárnak elénk, amelyekkel szívesen kötünk ismeretséget.

Sokat írtak már Jurszkij kiváló alakításáról Tinyanov Kjuhlja című regényének televíziós változatában. Nem csupán tehetséges színésznek kell lennie annak, aki Kjuhelbekernek a televízió képernyőjén karnyújtásnyi közelségbe hozott lelkét így kibontakoztatja a néző előtt.

39