Efrosz, Anatolij: Szerelmem, a próba - Korszerű színház (Budapest, 1982)
számat. Különösen nehéz számomra a második felvonás. Az első és a második felvonás között hosszú hónapok teltek el, s ezek más embert faragtak belőlem. Mintha lehúzták volna rólam a bőrt; érzékenyen reagálok minden mondatra. Ez a báró meg, ez a gúnyolódó fráter, aki gyűlöl engem, odajön hozzám, átölel és iszik velem. Én tartózkodó voltam. Csupán figyelmeztetni akartam, hogyha így folytatja, baj lehet belőle. De ezt senki nem értette meg. Sem a báró, sem ez az öregember, aki oly sértő módon reagált a csehartmára vonatkozó megjegyzéseimre, sem pedig Andrej, aki azon kezdett gúnyolódni, hogy Moszkvában két egyetem van. Pedig valóban kettő van: a régi meg az új. Ittam is egy keveset, és később, amikor Irina magára maradt, bocsánatot akartam kérni tőle, de nem bírtam magammal, szerelmet vallottam neki, és ez nagyon szégyenletes volt. A harmadik felvonásban egyszerűen kikergettek a szobából. A negyedik felvonás előtt pedig párbajra kellett kihívnom Tuzenbachot, mert megsértett; mindig is tudtam, hogy erre egyszer sor fog kerülni, és így is lett. Te meg, öreg, miért fordulsz el tőlem? Miért sopánkodol? Hiszen a te hibádból történt, a ti hibátokból történt, figyelmeztettelek, kértelek benneteket, előre megmondtam, ti mégis gyilkost csináltatok belőlem, ne csóváljátok hát szemrehányóan a fejeteket, hanem osztozzatok bűnömben. Most már nincs visszaút - úgy lelövöm, mint egy szalonkát!!! K.ét legkedvesebb színészem mindig is Moszkvin és Hmelev volt. Ha visszaemlékszünk e kiváló művészekre, legelőször is az jut az eszünkbe, hogy NEM CSUPÁN ÖNMAGUK VOLTAK. Kiemelkedő tehetségek voltak, de nevüket említve színészek egész sora jut eszünkbe: Dobronravov, Taraszova, Kacsalov, Knyipper... Attól, hogy ebbe a „sorba" tartoztak, még nem lettek értéktelenebbek. Éppen ellenkezőleg, hangjuk még erőteljesebben csengett. Nem pusztán Hmelev és Moszkvin voltak ők, hanem a Művész Színház-beli Hmelev és Moszkvin, egy nagy és hírneves művészeti irányzat képviselői. Akkor is — és sajnos most is — voltak és vannak olyan színészek, akik nemcsak abban különböztek Moszkvintól és Hmelevtől, hogy kevésbé voltak tehetségesek, hanem abban is, hogy nem tar38
