Efrosz, Anatolij: Szerelmem, a próba - Korszerű színház (Budapest, 1982)
nyolódik, hogy harsány szavakat használ, bár végtelenül hisz e szavakban. Sok kitűnő és finom érzékű ember sajátossága, hogy becsületesen cselekszik, magasrendűen gondolkozik, ugyanakkor élcelődik önnön magasröptű gondolatain. Van valami versszerű Tuzenbach e meglepő monológjában, mintha egy mindannyiunk által ismert, gyönyörű költeményt hallanánk, s én azt javasoltam a színésznek, hogy a monológot szinte énekelve adja elő, mintegy emlékeztesse beszélgetőtársait arra a költői gondolatra, amelyet valamennyien ismernek és szeretnek. Ez eléggé szokatlan megoldás volt, és talán épp ezért éreznek gúnyt benne. Vagy lelkes igyekezetünkben talán valóban túlzásba estünk, és a monológból mégis gúny csendült ki? A kulisszák mögött állva minden alkalommal figyeltem a színész intonációját, és minden alkalommal csiszoltunk is rajta, de a monológ helytelen értelmezésének már híre ment. Ha most visszatekintek, magam is úgy vélem, hogy a szükséges pontosságot talán valóban nem sikerült elérnünk. Megfelelően kezelni a színészeket — ez valódi tudomány. E tudomány alapja talán az, hogy szeretjük őket. Ha jó az összhang, a rendező legjelentéktelenebb tanácsait is figyelembe veszik. Sokan úgy vélik, hogy elkerülhetetlen egyfajta kompromisszum, ha a legkülönbözőbb színészeket egyaránt akceptáljuk. De valóban fontos, hogy Szeressük a színészeket. Ám szerepet csak annak adjunk, aki alkalmas eljátszására. A rendezőnek gyönyörködnie kell a színészekben. Pompás emberek. Semmi esetre sem szabad az esti félreértés tisztázását másnap reggelre hagyni. Úgy kell belépni, mintha mi sem történt volna. Nincs annál rosszabb, mint ha haragszomrádot játszunk. Ezt mindenképp szem előtt kell tartani. Művészvilágunkban sajnos gyakori a dohányzás, az ivás, a pletykálkodás. Mindenki megjátssza magát, szenveleg — szörnyű! A díszletmunkások pedig örökké szórakozottak. Tízszer is el kell mondani: ezt ide tegyék, azt oda, emezt meg amoda. De mindezt nyugodtan! A lehetőséghez képest viselkedjünk kiegyensúlyozottan, fejezzük ki magunkat pontosan, de soha ne váljunk unalmassá. Egy-egy próbán például még huligánkodni is lehet egy kissé. A rendező munkája épp oly nehéz, mint az iskolai tanítóé. Nehéz kenyér! Előfordul például, hogy egy csöpp kedvem sincs próbálni, 27
