Efrosz, Anatolij: Szerelmem, a próba - Korszerű színház (Budapest, 1982)
Igen, megöregedett, sok mindenen ment keresztül, kimerült, túl sokat gondolkodik. Versinyin viszont örömmel ismeri fel a három fiatal, virágzó, szép nőben a kislányokat, akik valamikor ott szaladgáltak Prozorovék moszkvai lakásában. Jó dolog felismerni ezekben a kedves és szép hölgyekben a nagyszájú, hosszúlábú, mulatságos kislányokat. Úgy érzem, ez a jelenet rendszerint elég visszafogott, pedig játszhatnék vidáman is, különösen egy olyan furcsa ember, mint Versinyin. Hiszen az ő furcsasága nagyrészt sajátos közvetlenségéből, bizalmaskodó modorából adódik — vándormadár ő, és hozzászokott, hogy hamar beilleszkedjék az új körülmények közé, otthon érezze magát, és ismeretlen emberek között is feltalálja magát. Itt pedig szép nők, régi ismerősök fogadják; az embert elfogja a nevetés, ha elképzeli, milyen is volt ez az Olga, ez a Mása vagy Irina. Az arcukra ugyan szinte egyáltalán nem emlékszik, de emlékszik arra, hogy hárman voltak kislányok. Most pedig három szép női szempár tekint rá. Azt hiszem, ezt a jelenetet soha nem fogták fel A FELISMERÉS JELENETÉNEK. Versinyin körülnéz, nevet, visszaemlékezik, öszszehasonlít, felkiált örömében, és lázasan, izgatottan meséli, hogyan élt Moszkvában. Aztán szenvedélyesen tiltakozik az ellen, hogy itt nem jó élni. Épp az imént érkezett, minden tetszik neki, oly szépek a nyírfák, oly széles a folyó. És szép a virágokkal teli lakás is. Mindig is ilyen lakásról álmodott. De minden alkalommal csak összetört szék és füstölő kemence várja otthon. Máris járkál a szobában, vidáman fecseg, már otthon érzi magát, megszokta, mintha mindig is itt lakott volna, még a sötétszínű vodka is tetszik neki, meg a lányok fivére, Andrej is, bár nem emlékszik rá, milyen volt kisfiú korában. Aztán váratlanul gondolataiba süllyed, felbuzdulása egy szempillantás alatt tovatűnik — úgy érzi, hogy minden múlandó, az életben minden érthetetlen, homályos, valamikor eljön a halál, és mindannyiukat elfelejtik. De ami az idegen nyelveket illeti, természetesen ennek ellenére ismerni kell őket, mert valamikor mégiscsak eljön egy boldogabb kor, s hogy ez a kor valóban beköszöntsön, azért tenni is kell valamit. Hite valamiféle bánatos hit, hiszen azon alapul, hogy most rossz neki, nem is bízik abban, hogy valaha is boldog lehet, s 24
