Efrosz, Anatolij: Szerelmem, a próba - Korszerű színház (Budapest, 1982)
Csehovot kapunk, aki távol áll korunktól. Vagy talán mégis teljes mértékben mellőznünk kellene? Ki mondja meg? Amikor Trepljov színdarabjának előadása előtt gyülekezik a ház népe, a művészetről folyik a szó. Mindenki nagy szakértőnek tartja magát, határozott kijelentéseket tesz a művészetről. Szakértők, műbírálók, tapasztalt ítészek. Úgy beszélnek a művészetről, mintha a borscskészítés receptjét tárgyalnák meg. Eljöttek ide, letelepszenek - az élet és a művészet gazdái. Trepljov pedig valamiféle árnyakhoz fordul, és arra kéri őket, ringassák álomba valamennyiüket, és mutassák meg, mi lesz kétszázezer esztendő múlva. Trepljovnak meg kell találnia a MAGA konkrétságát, hogy ne tűnjön poétikus bolondnak, Arkagyina, Samrajev és a többiek mellett. Azok a borsosról beszélnek, ő pedig árnyakról, de keményen, férfiasán és konkrétan. Ez harc, s Trepljov nem puhány e harcban. Olyan erőnek kell áradnia belőle, amely hallgatásra készteti ezt a társaságot, s később sem kakaskodik, hanem legyint és halkan megszólal: „Elég! Függöny!" Halkan beszél, majd hajlott hátú öregemberként a színpadhoz vánszorog, és bebújik a függöny alá. Nyina monológja olyan, mint egy ima — hanghullám. Bár ez a „banda" arra számít, hogy normális színdarabot fog látni. Arkagyina vállat von, rögtön tudja, honnan fúj a szél. „Ez olyan dekadens izé" — mondja összeszűkülő szemmel, és fejét csóválja. „Azt kellene megírni, s azután eljátszani színpadon, hogyan él a magamfajta tanító" — szajkózza Medvegyenko. ő az első számú filozófus. „Senkinek sincs joga elválasztani a szellemet az anyagtól!" - mondja. Figyelmesen, ellenségesen hallgatják a monológot, aztán pisszegni, zsibongani kezdenek. S amikor az előadás félbeszakad, Nyina nem szalad oda Kosztyához, hanem a helyén marad. Őt az érdekli, tetszett-e a darab Trigorinnak. Az vigyázva átöleli derekát, és lesegíti a színpadról. Mindketten zavarba jönnek, és ezt mindenki észreveszi. Ketten beszélgetnek a Sirály próbáján. — Tetszett? — kérdi az egyik. — Nem — feleli a másik. — Miért nem? — Ó, annak számtalan oka van!!! 16
