Efrosz, Anatolij: Szerelmem, a próba - Korszerű színház (Budapest, 1982)

élet és a költészet szeretetére. Ő maga talán nem is olyan nagyon vidám. Miért is vigadna? De, ha szabad így mondani, Mercutio éppen a vidámságért harcol.

Szerinte a vidámságot, frisseséget, jellemszilárdságot kell szembeállítani az ellenségességgel és a komor gyűlölettel. Nem szabad elernyedni, nem szabad sopánkodni, asszony módra viselkedni.

A Rózába szerelmes Romeo „már nem is él, keblét átjárta egy fehércseléd fekete szeme". De Romeo gondolkodásmódja sincs Mercutio kedvére. Mercutio szerint Romeo túl sokat kesereg. És Benvolio is minden tisztasága mellett túlságosan lágy és bátortalan. így véli Mercutio.

Barátaival való érintkezése nem a puszta vidámságra, hanem egy eszmére épül.

Aki mindezt megragadja, nemcsak ragyogóan, de okosan is játszhatja Mercutiót.

Vannak olyan színészek, akik egy általános eszmétől feltöltődnek. Aztán a rendezővel együtt építik fel a szerepet az eszme értelme szerint.

Másokra viszont a tartalom magva nem tesz különösebb benyomást. Feloldják az életszerűségben, éspedig gyakran oly mértékben, hogy már semmi sem látszik belőle.

Én is engedtem Szmirnitszkij kedvességének és bájának, ahelyett, hogy szigorúan felépítettem volna szerepe értelmét.

És Mercutiónkat sem sikerült elég pontosan megrajzolni.

Lehet, hogy Tuzenbach-hal is félreértés történt. Kezdetben úgy terveztük, hogy Versinyin mellett, aki elég fáradt, és sokféle körülmény által gúzsba kötött, ő szabad lesz, teljesen oldott, olyan, aki szereti az életet, vidám és naív.

De győzött gunyoros Kruglovunk keménysége. Egyébként nemigen küzdöttem a felfogása ellen, mert észrevétlenül engem is magával ragadott.

Ha most alkalmam volna egyik-másik kezdeti rendezésemet megnézni, sok helyen valószínűleg szégyellném magamat.

De ezek az előadások már régen nem mennek..

Viszont az első cikkemet, a Szegény Sztaniszlavszkij címűt, noha sok évvel ezelőtt közölte a színházi folyóirat, bármely pillanatban nyugodtan újraolvashatom.

Mennyi önbizalom volt ebben a cikkben! Oh, MENNYI ÖNBIZALOM! Akkoriban divatos szó volt a „sokféleség". Hosszú idő után

103