Efrosz, Anatolij: Szerelmem, a próba - Korszerű színház (Budapest, 1982)
először, amikor Sztanyiszlavszkij iskoláján kívül jóformán semmit sem akartak elismerni, újra megjelentek visszaemlékezések és tanulmányok Mejerholdról, Tairovról... Brechttel ismerkedtek. A sokféleség sok színházi dolgozó jelszava lett, akik ráéreztek az újabb útkeresések és kísérletek szükségességére, arra, hogy az élet színpadi bemutatásának kereteit valahogy ki kell szélesíteni. Természetesen én is éreztem ennek szükségességét, de nekem úgy tűnt, hogy kollégáim egy része túlságosan könnyen esik át a ló túlsó oldalára. Úgy gondoltam, hogy ők egyszerűen elkezdenek színházasdit JÁTSZANI. A színházszerűség az ő felfogásukban üres, tartalmatlan lett. Pusztán szórakoztató, cs meg akartam védeni Sztaniszlavszkijt. Mert ezzel a felületességgel szemben a Sztanyiszlavszkij-iskola a mélységet és az igazságot képviselte. „Nem tudom, jól vagy rosszul teszik-e azok a kollégák, akik Sztanyiszlavszkij ellen irányítják kritikai nyilaikat — írtam. — Lehet, hogy ez jó, mivel megszabadítja az embereket attól a nyomortól, amelyben hosszú évekig éltek („ez nem Sztanyiszlavszkij", „Sztanyiszlavszkij ezt így nem csinálta volna" stb.). Vagy rossz. Mert letéríti az embereket a művészet főútjáról. Milyen lesz az eredmény — nem tudom, csak azt tudom, hogy számomra nem volt és nem lesz a művészetben nagyszerűbb, mint Sztanyiszlavszkij rendezői gyakorlata." Mit mondhatok erről most, ennyi év elmúltával? Valóban nincs számomra semmi nagyszerűbb a művészetben, mint Sztanyiszlavszkij rendezői gyakorlata. Hosszú ideig az egyetlen nagyszerű volt. De múlnak az évek, és az ember valami mást is megismer, megért. Sok rendezés után már magad is kezdesz valamit próbálgatni, valamit elutasítasz, másvalamit elfogadsz. Sztanyiszlavszkij művészeti nézetei továbbra is gyönyörűek maradnak. Csak éppen töprengéseidnek ma már nem ez az egyetlen forrása. És aztán — a művészet főútja. Mit jelent ez? A művészetben, szerintem, egyáltalán jobb „főútról" nem beszélni, mert akadhatnak emberek, akik hozzáfognak ennek az útnak olyan tisztán tartásához, hogy na!... Akkoriban én is megkíséreltem a „tisztántartást". Jó kép — a CSALÁDFA! Valami ilyen kifejezést kellene a művészetre vonatkozóan használni. 104
