Efrosz, Anatolij: Szerelmem, a próba - Korszerű színház (Budapest, 1982)

geim támadtak. Trigorin monológja életéről — szenvedés. Ez nem egy jóllakott rutinember, és nem is szibarita. Ez egy fáradt, iro­dalmi munkától elkínzott ember, aki csak arról álmodik, hogy legalább egy időre megszabaduljon súlyos gondolataitól. Trigorin ismeri az író és a honpolgár kötelességét, de fél ettől a kötelesség­től, úgy érzi magát, mint a farkasok hajszolta róka. Megkínzott, túlerőltetett, gyenge, ellentmondásos. Ilyen Trigorin. És azok, akik szentül hittek egyértelműségében, megértve ezt, gyorsan meg is tagadják, és akkor - óh, borzalom! — csak az egy Arkagyina marad nekik! Munkánk egy nagy kollektíva munkája, itt nem úg> van, hogy az ember egyedül ír, aztán kinyomtatják a szövegét. Itt van előtted Tyenyin vagy Ranyevszkaja, vagy valaki más. Aktí­van élnek, egyetértenek vagy tiltakoznak, és szempontjaikat na­gyon komolyan figyelembe kell venni. Sokan vannak a próbán - úgy tizenöten -, és nem szabad úgy bánni velük, mint a film­nél - csak a legszükségesebbet elmagyarázva nekik, beállítani őket a képbe. A színházban a rendező a színészekkel — csaknem idegen embe­rekkel — furcsa, közeli viszonyba lép. Hogy igazából és necsak pillanatokra hathasson rájuk. De ők is hatnak a rendezőre. És akkor rajong értük. Noha folyton a fejében tartja saját feladatait. És végülis az lesz, amit ő akart, ha nem is teljesen ugyanaz. Egyéb­ként ritkán sajnálom, hogy az, amit kezdetben kispekuláltam, bi­zonyos mértékben megváltozik. Mert szeretem a munkának ezt a fesztelen folyamatát, szeretem az érintkezést a színészekkel. Néha azért mégis bosszantó a különbség aközött, amit elgondol­tam, és ami sikeredett belőle. Itt van például Mercutio. Bármilyen ragyogóak és színesek voltak sok más előadásban e szerep alakítói, nekem mindig úgy tűnt, hogy nem elégít ki alakításuk értelmi oldala. Márpedig, gondoltam én, a herceg és Lőrinc után Mercutio talán a harmadik, aki tudatosan áhítja a békét. Ő nem Montague, és nem Capulet. Tőle idegen azok komorsága és ellenségeskedése. De nem egyszerűen vidám, bolondozó és fékte­len. Ő aggódik. Aggódik az ellenségeskedés és barátai komorsága miatt. Meg sze­retné tanítani őket örülni, nevetni, meg szeretné tanítani őket az 102

Next

/
Oldalképek
Tartalom