Efrosz, Anatolij: Szerelmem, a próba - Korszerű színház (Budapest, 1982)
geim támadtak. Trigorin monológja életéről — szenvedés. Ez nem egy jóllakott rutinember, és nem is szibarita. Ez egy fáradt, irodalmi munkától elkínzott ember, aki csak arról álmodik, hogy legalább egy időre megszabaduljon súlyos gondolataitól. Trigorin ismeri az író és a honpolgár kötelességét, de fél ettől a kötelességtől, úgy érzi magát, mint a farkasok hajszolta róka. Megkínzott, túlerőltetett, gyenge, ellentmondásos. Ilyen Trigorin. És azok, akik szentül hittek egyértelműségében, megértve ezt, gyorsan meg is tagadják, és akkor - óh, borzalom! — csak az egy Arkagyina marad nekik! Munkánk egy nagy kollektíva munkája, itt nem úg> van, hogy az ember egyedül ír, aztán kinyomtatják a szövegét. Itt van előtted Tyenyin vagy Ranyevszkaja, vagy valaki más. Aktívan élnek, egyetértenek vagy tiltakoznak, és szempontjaikat nagyon komolyan figyelembe kell venni. Sokan vannak a próbán - úgy tizenöten -, és nem szabad úgy bánni velük, mint a filmnél - csak a legszükségesebbet elmagyarázva nekik, beállítani őket a képbe. A színházban a rendező a színészekkel — csaknem idegen emberekkel — furcsa, közeli viszonyba lép. Hogy igazából és necsak pillanatokra hathasson rájuk. De ők is hatnak a rendezőre. És akkor rajong értük. Noha folyton a fejében tartja saját feladatait. És végülis az lesz, amit ő akart, ha nem is teljesen ugyanaz. Egyébként ritkán sajnálom, hogy az, amit kezdetben kispekuláltam, bizonyos mértékben megváltozik. Mert szeretem a munkának ezt a fesztelen folyamatát, szeretem az érintkezést a színészekkel. Néha azért mégis bosszantó a különbség aközött, amit elgondoltam, és ami sikeredett belőle. Itt van például Mercutio. Bármilyen ragyogóak és színesek voltak sok más előadásban e szerep alakítói, nekem mindig úgy tűnt, hogy nem elégít ki alakításuk értelmi oldala. Márpedig, gondoltam én, a herceg és Lőrinc után Mercutio talán a harmadik, aki tudatosan áhítja a békét. Ő nem Montague, és nem Capulet. Tőle idegen azok komorsága és ellenségeskedése. De nem egyszerűen vidám, bolondozó és féktelen. Ő aggódik. Aggódik az ellenségeskedés és barátai komorsága miatt. Meg szeretné tanítani őket örülni, nevetni, meg szeretné tanítani őket az 102
