Szekeres Zsuzsa (szerk.): Tájékoztató a szovjet drámákról (Budapest, 1979)

II. Vígjátékok - szatírák

- 5o De miért nem volt Joachim Tartuban, miért kellett a hamis beteglap? Aki egyre inkább gyanakodva nézi férje viselkedését - hiszen a Hartmannal való beszélgetést ő is hallja - Joachim megpróbálja tisztázni - legalábbis a lát­szatot. Felhívja barátját, Karit, a színészt: segítsen raj­ta. Ugyanis az történt, hogy a tártul vonathoz menet össze­találkozott Karllal, akivel megittak egy pohárkával, utána Kari elvitte ót egy kétes erkölcsű hölgyismerőséhez, és Jo­achim ott töltötte az éjszakát, bár, mint kiderült, ártat­lanul, mert bár eleinte "mutatott ugyan vállalkozó kedvet", de aztán olyan részeg lett, hogy elaludt, és hajnalban éb­redt az idegen lakásban, kétségbeesve. Hogy a konferenciá­ról való elmaradását indokolja, erre kellett a beteglap. Mindezek a tények, igen mulatságos helyzetek soro­zatán keresztül derülnek ki a néző és Aki számára. De a ké­sőbbiekben megtudja az igazságot Hartmann is, aki közli a megszeppent Joachimnal az alternatívát : vagy elismeri, hogy dilis és szanatóriumba megy, vagy elismeri, hogy táppénz­csaló, és akkor felmond neki. Közben Aki is gyanúba keve­redik, ugyanis Joachim elutazásának estéjét egy barátnőjé­nél töltötte, aki véletlenül Karl hôlçyismerôsenek szomszéd­ja. Hazatérve nagy szatyrában ott talalt egy idegen férfi­kalapot, és ő is elkezdett a tulajdonos után nyomozni. E- miatt Joachim lesz őrülten féltékeny. A végén, amikor ő már mindent bevallott Akinak, derül ki, hogy a kalap az övé; mámorában ő dobta felesége szatyrába. Aki azonban megbocsát neki, miután magának a szóbanforgó hölgyikének ajkáról hall­ja, hogy Joachim nem csalta meg. /Ez a darab egyetlen gyen­ge pontja; Joachim ártatlansága ugyanis nyilvánvalóan csak részegségéből fakadt. Persze be lehet úgy is állítani, hogy a szerelmes Akinak ez is elég, a lehetőség fölött kész sze­met hunyni./ A végső naçy kibékülés felnyitja Joachim szemét: milyen pitin, gyáván viselkedett, amikor hazugságláncolatok árán rkarta megóvni a látszatot. Mikor most Hartmann tele­fonál és ismét bevált fenyegetéseivel próbálkozik, Joachim fölveszi a kesztyűt: harcolni fog igazáért, s ha a kis ló­gás rajta is marad a számláján, de azért az észt klasszikus ügyében csakazértis neki lesz igaza. A kedves, mulatságos, jó ritmusú darabot élvezetes bohózat! előadásban könnyen sikerre lehet juttatni. Nem túl igényes, nem túl fajsúlyos, de jól megirt, "regelrecht", a műfaj szabályait kitünően betartóbohózat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom