Katona Ferencz (szerk.): Állami Déryné Színház 1951 - 1975 (Budapest, 1975)
Fejezetek az Állami Déryné Színház történetéből
8 len olyan műfaj volt, amely a falu félművelt rétegét mozgósítani tudta és egészen a felszabadulásig rendszeresen a legényegyletek műsorára tudott kerülni, s ez a tartalmától régen megfosztott, lezüllött, duhaj-érzelmes népszínmű volt. Hazug idillt árult a falvak népének mindazokon az évtizedeken át, amikor a parasztság sorsa már rég a tragikumba fordult. De a két világháború közti s a „magyar kultúrfölényre” hivatkozó művelődéspolitika megelégedett ezzel a helyzettel. Nem lehet egy pillanatra sem figyelmen kívül hagyni ezeket a történelmi tényeket, amikor mai vidéki színházkultúránkról beszélünk s benne a Déryné Színház feladatáról és munkájáról, mert létének és munkájának közvetlen előzményei, bizonyos mértékig — s éppen társadalmi kulturális síkon — ezek az állapotok voltak. És ha döntő, alapvető változás következett, következhetett be ezen a téren, akkor annak nélkülözhetetlen előfeltétele volt a felszabadulás, a társadalmi rendszer megváltozása s ezen belül egy olyan politikai-kultúrpolitikai döntés, amelynek elvi alapját a munkás-paraszt szövetség képezte. Olyan álláspont, amely feltételezte, sőt megkövetelte, hogy a múlt kiváltságosaival való leszámolás ne csak részletekben és ne csak a munkásosztály közvetlen környezetében következzék be, hanem az ország egész területén, így tehát az agrárproletariátus körében is. Amikor a dolgozó nép állama azt a célt tűzte ki a magyar színházművészet elé, hogy az vegyen részt a művészi — s ezen belül most már szűkebben véve —, a színházművészi kiváltságok felszámolásában, akkor, s az eddigiekben ezt bizonyítottuk, példa nélkül álló feladatra szólította fel művészeinket. Az elvi álláspont megjelölése, kifejtése távolról sem volt elegendő. Meg kellett találni azokat a módszereket, azokat a szervezeti formákat, amelyek révén a kultúrpolitikai feladat reálisan megoldhatóvá váít. A felszabadulást közvetlenül követő évek erre még nem voltak alkalmasak. Az országnak nemcsak az újjáépítés nagy munkáját kellett végrehajtania, de eközben új nemzetet is ki kellett alakítani, olyant, amely élni tud a nagy történelmi lehetőséggel. Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy a színházi szervezet alapvető átalakítására csak a politikai-gazdasági fordulat után kerülhetett sor, s ezen belül az ország parasztságának színházi ellátására még egy lélegzetvétellel később. Az új szervezet erre a célra két lépésben alakult ki. 1949-ben hat vidéki színház kapta azt a feladatot, hogy székhelyétől számított ötven kilométeres körzetben rendszeres „tájelőadásokat" tartson; két évre rá pedig szervezeti gondoskodás történt arról, hogy az országnak ily módon el nem látható — gyakorlatilag több mint fél országnyi — területét az Állami Faluszínház vegye gondozásába. A magyar színművészek társadalma büszkén gondolhat arra, hogy a nagy történelmi pillanathoz méltó módon, igaz lelkesedéssel vállalta az ismeretlen nehézségeket, de mint kitűnt, ismeretlen szépségeket is ígérő és rejtő munkát. 1951 májusában született meg a határozat, hogy meg kell szervezni az Állami Faluszínházat. Az előkészítés munkájával Mátrai József igazgatót bízták meg; a művészi vezetésben legközvetlenebb munkatársa Ascher Oszkár mint fődramaturg segített a műsor kialakításában. A társulat szervezése igen gyorsan ment: már augusztus elsején társulati ülést tartottak, kiosztották az első feladatokat és megkezdődött a felkészülés. Tíz kis együttes kezdte el a munkát. A létszám ekkor még igen alacsony volt, mert azzal a feltételezéssel szervezkedtek, hogy a szükséges technikai munkákat, a díszlet építésétől kezdve a jelmezek kezeléséig, a fodrászmunkától a világosítókéig maguk az előadások szereplői végzik el. S ez az első időben valóban így is történt. A próbák a Madách téri színház épületében folytak szinte reggeltől estig, hogy a tíz együttes időre fel tudjon készülni. A műsor arculata ekkor még nem tisztázódott és csak kísérleti jelleggel alakult ki. A fő szempontokat világosan mutatta az a beszéd, amellyel a miniszter, Révai József az együttest út
