Belitska-Scholtz Hedvig: Vásári és művészi bábjátszás Magyarországon 1945-ig (Tihany, 1974)
A vásári mutatványok bábjátszá Magyarországon
A vásári mutatványosok bódéikat elsősorban a búcsúk, vásárok, népünnepélyek sokaldalmában ütötték fel. A pesti vásárok már a XVIII. század közepén az ország legjelentősebb piacai voltak, forgalmuk a XIX. században csak növekedett. 1820-ban már Bécs után Pest volt a legjelentősebb Duna-parti vásárváros. A vásárok a mai Tanács körút, a Múzeum körút és a Rákóczi út területén, a Keleti pályaudvar és az Engels tér helyén zajlottak. Budán több volt a búcsú, a katolikus egyház évenként visszatérő, kegyhelyek felkereséséhez és bizonyos feltételek teljesítéséhez kötött bűnbocsánatszerző alkalmai. Az egyik legvonzóbb a budai hegvvidék ölén, a Lipótmezőn megtartott Kisasszony-napi népünnepély volt. Mindaddig, amíg az állandó jellegű mutatványostelepek, a vurstlik ki nem alakultak, ezeken a népünnepélyekké váló mulatságokon ott találjuk a vándormutatványosok, vándorbábjátékosok sátrait. De a XVIII—XIX. század fordulóján a vándorbábjátékosok és mutatványosok gyakran a vándorszínészek szálláshelyein: a fogadókban, tánctermekben is tartottak előadásokat. A fennmaradt színlapok alapján tudjuk, hogy Budán a Fehér Kereszt fogadóban, Pesten a Hét Választóban, majd a Hacker Szálában, Győrött és más vidéki városokban is, hol a fogadókban, hol a városi tánctermekben, a „redut”-okban játszottak. Az 1820-as évektől tűntek fel a mutatványosok a Városligetben, a 30-as évektől a Városmajorban, a 40-es években a mai Rákóczi út és Múzeum körút kereszteződésénél levő füvészkertben, majd századunk elejétől a Népligetben. A XVIII. század végén feltűnő vándorbábjátszásról néhány képviselőjének nevén kívül szinte semmit sem tudunk. Josef Hilverding 1776-ban Sopronban, 1778-ban Nagyszebenben. Nagyszombatban, Budán, Pesten és Kassán, tehát az ország zömmel német nyelvű, erősen polgárosodott városaiban játszott.6 Az 176íf-ben Sopronból Iglóra távozott, majd 1771-ben Pozsonyban játszó Passer Ferenc7, vagy az 1792-ben Kassán marionettjátékért folyamodó Bienfait Albert tevékenységére is csak szórványos adatok utalnak/ Sokkal több és megbízható adat áll rendelkezésünkre a XIX. század első feléről. A veszprémi Bakonyi Múzeum színlapanyagában fennmaradt egy 1824-ből származó színlap, miszerint a „Weililsch-Tyrol”-i származású Christoph Benatti tart előadást „mechanikus”, azaz marionettszínházával. (Mechanisches Theater, oder Marionetten.) Ez a legkorábbi színlap, amely a magyarországi vándorbábjátszásról fennmaradt. A színlapon közölt műsor és egyéb tudnivalók általánosan jellemzőek a XIX. század első felében Magyarország területén vándorló osztrák-délnémet bábjátékosokra. A színlap kilenc jelenetet sorol tel. Az első szám szerint egy figura Kasperl-lel egyetemben olyan természetesen fog kö-8
